1977. november 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
109
\ - 14 » A harmadik, amit a múltkor már feszegettem, itt már részben Kelemen elvtárs a magántulajdon esetében választ is adott, tehát javasolom ezt az előterjesztést azzal a kiegészítéssel elfogadni, hogy amennyiben a visszamaradók lakásigényét meghaladja és igy messzemenően támogatom. Itt van a kezemben egy konkrét példa. Két és félszobás lakásban lakik a papa és a mama, mint főbérlő, egy háromgyermekes család, A főbórlő albérlőt tart. Ezért szűkén vannak. Kihozzuk a háromgyermekes családot és ott marad a két személy részére a két és félszobás lakás. Ujabb albérlőt fogad és környezetében olyan komoly társadalompolitikai nyomás nehezedik rá* hogy nem tudjuk kibirni. A 14. oldal c./ pontját messzemenően javasolom. Ide konkrét példát hoztam most, 4 de számtalan ilyen példát tudnék produkálni. A lakáselosztásnál > hihetetlen odafigyelés van a lakosság részéről. Szinte mindenegyes kiutalást néznek és abból pozitív, vagy negativ politikai tőkét kovácsolnak. > A felszólalásomban elhangzottakat az anyag támogatása, erősítéseként mondtam el. örvendetes az a törekvés, hogy az 1976-ban született 8. sz. tanácsrendeletben megfogalmazott célt próbálja biztositani, hogy a főváros egészében nagyjából egységes szinten történhessék az igénykielégités. Ugyanis a ko- rábbi elosztásnál volt egy-két aránytalanság a kerületek között. Konkrétan most még van, de jelzi Nemes elvtárs, hogy átmeneti időszakban vagyunk. Azt közelítsük meg, hogy ne teremtődjék olyan helyzet, hogy pl. a XV. kerületben 6./ alszámmal kezdődő sólyos- sági mutatónál megállunk, másutt pedig a 2./-el kezdődőt is kielér _______________________________________________________2______________________ , j— '---------------------- 5555
