1977. november 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

106

^^— ■ 111 ■ u m ■ ■ j ■■

r

gHflMp fHMRKHP^'' -1 '-m

.- 11 Azért mondom igy, mert minél/iagyobb száipban foglalkozunk a csereigények megoldásával, annál több visszamaradó lakásnak a bevonásáról van szó a gazdálkodásba^. Éves számban kb. 2o, esetleg 25 ezer lakással való központi gazdálkodást jelent.

E 1 n ö k : Ki kér szót?

Dr. Reischl Antal: A jelentést jónak tartom, tényleg alaposan tárja fel a problémákat. Szót csak azért kértem, mert felmerült a lakáscserék problémája. Az az érzésem, hogy ez a kérdés, amilyen mértékben lakásépítésünk emelkedik, olyan mértékben válik egyre nagyobb problémává, mert hiszen az igények nem annyira a lakás minőségével, mint a család igényének változásával lakáscsere formájában fog egyre inkább kialakulni. Véleményem az, hogy ez nem a Tanács feladata elsősorban. Ezzel valami közvetítő szervezetet kell megbízni. Gondolok a FIK-re, vagy valamilyen más ilyen szervezetre, amelynek amúgy is feladata az ingatlanközvetítés, jelen esetben a lakások cseréjének közvetítése. Ebben az esetben az igénylő megfelelő díjazás leróté

vása ellenében megbizza a közvetítő szervezetet, hogy a kerületi tanácsokon túlterjedő ismeretével és ott bejelentett lakáslehetőségekkel ezt a cserét valamilyen módon elősegítse és lebonyolítsa.

N Utána már a hatósági teendők a lakásügyi hivatal feladatai. De

maga a keresgélés, hogy hol lehet megfelelő lakást találni, nem tanácsi feladat.

Ebben a vonatkozásban javasolnám, hogy valamilyen módon gondolkozni kellene azon, hogy ezen lakáscseréket valamilyen közvetett formára vigyük át, amely időszerű azért,