1977. február 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
259
mondottam sem elmarasztalást, sem durván nem fogalmaztam. Ez nem mindig jó, mert ugyanarról a kérdésről esetleg különböző te3tü- i letekben létező azonos emberek nem azonos felfogású információt éreznek ki belőle. Meghatározott szinten ez nem jelent problémát olyan vezotcí/Xzámára, akika napirendek tárgyalásában nemcsak % részt vesznek, hanem benne élnek és megfelelő széles látókörrel rendelkeznek össztársadalmi-igazgatási kérdésekben. De problémát jelent, ha az illetőnek nem ez a "fő hivatása", ha kevés információval rendelkezik, és a két információs csatornán jelontkező két minőség összehasonlításához nincs megfelelő áttekintése. ) Meggyőződésem, - még akkor is, ha nagyon aaiióz kijelentés, f a tanácstagokkal való beszélgetésen, a választókkal való kapcsoS lat alapján - hogy ez a zavaró momentum pillanatnyilag jelentke« zik az aktivitás hiányában, vagy a Reischl elvtárs által is felvetett szélsőséges felszólalásokban. Figyeljük meg, hogy az esetek többségében egyedi, konkrét esetek azok, amelyek a vitákban, • még a fővárosi tanácsülésen is felmerülnek. A kerületi tanácsüló- k sek: nem egyszer nem a tárgyhoz tartozó, hanem csak a választók által rájuk bízott kérdéseket tárgyaló testületek, ami mégiscsak odakonkludál, hogy tulajdonképpen nem átfogó, nem a tostüloti munkában való jártasságot és a színvonalat értékelő választottak > végzik feladatukat, hanem a feladat-meghatározás: ad hoc. Különben bizonyos, hogy a fővárosi bizottságok is megbeszélik a Fővárosi Tanács anyagát, és illik, hogy közülük egy-egy fel is szólaljon, mint a tanácstagi csoportok reprezentánsa, elmondva saját konkrét gondjaikat, tulajdonképpen olyan képet festve, a ra • tó 3 I ------------------------------------------------------ I- 35 i
