1977. január 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
191
I V Az egy főre eső adók összegeinek összehasonlítását az országos eredményekkel a 4. é<s 5* az. melléklet tartalmazza. A budapesti kisiparosoknak a vidékiekétől lényegesen eltérő adóátlagait két tényező magyarázza:- a budapesti iparosoknál a közűletek részére történő munkavégzés nagyobb arányú és a foglalkoztatott alkalmazottak száma is magasabb, *• - a fővárosi magánszektorban gondosabb az adóalapok kimunkálása, differenciáltabb a jövedelemszabályozás. Ezt igazolja az a tény, hogy bár a magánkisipar összes számitott kapacitásának nem egészen 3o %-a van a fővárosban és a teljesítményért ékből is csupán kb. 36 %-kal részesedik /KEH számítási anyag/, az adók országos összegéből való részesedése 42-43 %. Á\ A 4. és 5. az. táblázatból, valamint a fent elmondottakból - a területi elhelyezkedésből adódó sajátosságokat is figyelembe véve - megállapítható, hogy a fővárosban a tényleges jövedelmekhez jobban igazodó és differenciáltabb az adóztatás. * * Az "Irányelvek" egyik célkitűzéseként szerepelt az is, hogy az egyes szakmák adóterhei jobban igazodjanak a foglalkozási ágak konjunkturális helyzetéhez, illetve nagyobb jövedelmezőségéhez. Emellett gondot kell forditani arra, hogy a lakossági szolgáltatást végzők adóterhe ne gátolja az ilyen irányú tevékenységet. Ennek az adópolitikai célkitűzésnek a megvalésitását kivánjuk szemléltetni a 3/a. sz. mellékletben. A konjunkturális lehetőség a vasipari szakmában a legmagasabb, ez fo megjelenik az adóztatásban is, ennek megfelelően az aaóteherből való részesedésük 37,2 %, 23,7 %-os létszámarányuk mellett. Az épitőipari szakmához tartozók létszámaránya 18,6 %, és az adóterhek 22,8 %-át viselik. Azoknál a szakmáknál viszont, ahol jellemzőbb a lakossági szolgáltatás magasabb aránya, a legalacsonyabb az egy főre jutó adóteher. J í<Yl- — ' t' 0/00000/0/ r " ■"- 5 I _ _______rí____J ■
