1976. november 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

289

Lényegében akkor hogyan lehet megakadályozni, hogy riőjön az alkoholizmus, nőjön a veszélyeztetett gyermekek száma, emelkedjék a válások száma, ha minden negyedik házasság válóperrel fejeződik be, aztán új házasságot kötnek, a gyermekeket hurcolják egyik családból a másikba? A gyermekek sérültek, vagy más okokból kerülnek állami gondozásba, de nem tudjuk ezt a társadalmi folyamatot kellően elemezni, kellően segiteni. Nem tudunk kellően beavatkozni, hogy igazi megelőzést, olyan megelőzést tudnánk érvényesíteni, amely azt eredményezné, hogy ez a réteg ne termelődjék utána bővített formában.

Úgy érzem, hogyha mi erre nem tudunk most időt, erőt és energiát szánni, és nem tudunk valamilyen megoldási módot keresni ezek számára, akkor még 2000 után Í3 ilyen zománctáblás feladatként hagyhatjuk rá az utókorra ezeket a prob- ^ lémákat. Látjuk, hogy az életszínvonal növekedésével ezek nem

fognak maguktól megoldódni.

Nekünk tehát közbenső intézkedésekre van szükségünk. Azok az o*őfeszité3ek, amelyeket a cigányügy, az alkoholizmus elleni küzdelem stb. terén tettek a különböző szakigazgatási szervek, azért nem voltak eredményesek, mert nem volt meg a kellő személyi és anyagi feltétel, és nem volt meg ez a bizonyos közös, a lényegeshez tapadó, a családnak minden lényeges vonat&zását fel^telező és együtt látó szemlélet, javaslat és intézkedés.

Én úgy érzem, hogy ezt a nagy feladatot mégis el kell kezdeni valahol, hogy megpróbáljunk egy-egy család sorsával egyedileg, ilyen módon foglalkozni. Érzésem szerint ennek az egész munkának az irányítását, az ezzel kapcsolatban bekövetkező szemlóletváltoztatást, a szervek közötti együttI I nf)

© -j

l - 40 -