1976. november 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

261

- 15 ­zsúfolt albérletben laknak. Nem véletlen, hogy a külső kerü­letekben a legmagasabb. Ha megnézzük, hogy hol csökken és emel­kedik a lakásszám, ez teljesen világosan megmutatkozik. Úgy ér­zem, hogy ezek az igényjogosultoági mutatók, hogy hogyan jön­nek ki, tehát a 2o. §./2-4«/bekezdésében felsorolt mutatók mi­lyen módon kerülnek feldolgozásra az igényjogosultsági mutató­ban, az nemcsak technikai kérdés, nagyon is lényegi kérdés, ugyanis ez orientálja, hogy kerületen belül az igénylők hogyan jutnak lakáshoz. E mellett nagyon ook meghatározottság van benne, mert a többgyermekesek valóban előre kerülnek és most már a ren­deletben is nagyon fontos szeretet kap az, hogy milyenek lesznek az igényjogosultsági mutatók. Úgy érzem, hogy a c./ pontot csak úgy lehet megvalósítani, ha az igényjogosultsági mutatókat is figyelembe veszik a kerületek. így értettem ezt. Azt hiszem, hogy a tanácsülés előtt tényleg ki­csit világosabban meg kell fogalmazni, és azt is világosan, ha bár a számok teljesen világosan mutatják, hogy a peremkerü­fc letek kerülnek ezzel előtérbe cs jobb helyzetbe a belső kerüle­teknél, mert az is számit, hogy milyen mennyiségben laknak sok­gyermekesek és fizikai termelést irányitók, mert a belső kerü­letben nagyobb alapterületen lévő lakás alacsonyabb igényjogo­sultsági mutatóval rendelkezik. Ez is hozzátartozik az igazság­hoz. Véleményem másképpen az, hogy valamilyen módositás szüksé­ges ahhoz, hogy az V. ötéves lakásgazdálkodási irányelveket végre tudjuk hajtani. . i f> !- -J ' _'r~r— ■ — 1 1 ■ "w 1 1 11 *u m ———g r

Next

/
Thumbnails
Contents