1976. július 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

335

1 - 40 A másik, amire az anyag utal, az indokolatlan 1 felmentések kérdése. Már az iskolába járás előtt jelentkezik

ez a bizony.oo 2,7 %-os arány. Ez minden bizonnyal csökkentbe- tő. Már a mostani iskolaérettségi vizsgálatoknál is van ezen a területen javulás. Biztos, hogy a következő évben ez az arány még kisebb lesz.

i

Az viszont teljesen megengedhetetlen, hogy azokat a tanulókat, akiket korrekciós osztályba javasolnak, iskolába járás helyett felmentsék. A tanév közben valé felmentés ezeknél a gyermeke lenéi tulajdonképpen az irántuk megnyilvánuló szánalomból történik. Nagyon egyetértek Reischl clvtárs megjegy- záoeival, amely a szülők felelősségével foglalkozott.

Az egyik probléma az, amit már az iskolába járás előtt elmulasztanak a nevelés és a fejlesztés területén, a másik pedig az az összetevő, ami a koraszülésekből adódik. Megdöbbentő ez a felkiáltójellel leirt 45 %-os arány.

Amikor a sfeülő ellenvéleménye következtében kerül be a gyerek a normaiosztályba, o ott sorozatos kudarcok és sikertelenségek érik, akkor a gyermek gátlásossá válik, s az iskola igazgatója a gyermeken valé segités érdekében folyamodik ilyenkor ahhoz a megengedhető szabálytalansághoz, hogy orvosi vagy pszichológusi javaslatra végülis tanév közben menti fel a gyermeket. Ezek a gyermekek sajnos év közben elkallódnak, óvodába nem helyezhetők vissza, tehát kiesnek egy féléves vagy talán egy egész éves fejlesztési hatás alól. Itt tehát feltétlenül nagyon sok a tennivaló.

A má3ik rész már azt tárgyalja, hogy a tankötele-zettsági kor kezdete után mi minden kezdeményezés történt el3Ő- - sorban pedagógiai, metodikai téren a bukások csökkentése és a

! ro— © - Jj------------------------------------------------------ ff ------— -- —---------------------------------------------n;-----------------------------ro--------—tt tt-----------------------------ra