1976. július 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

331

- 36 Teljesen egyetértek az anyagnak azzal a részével, amely a felmentéseket tárgyalja, illetve amely azok helytelenségéről szél. Ez is aLyan libája az alaprendeletnek, amely arra ad módot, hogy egy pedagógus munkájától megszabaduljon.

A pedagógiai munkában a lelkiismeret a döntő. Most erre nézve valamilyen kibúvókat biztosit bármilyen rendelkezés, a- mely felmentés útján nagyon egyszerűvé teheti a kérdést, függetlenül attól, hogy óriási személyi tragédiák okozója lehet, mint ahogy arra az előadó elvtárs utalt is.

Ugyanígy jelentkezik az igazolatlan hiányzások kérdése. Nem azokra szeretnék utalni, amelyeket Fajkosné elvtársnő említett. Saját unokáim vonatkozásában is van tapasztalatom, hogy komolyan gondolkozó szülők is liberálisan veszik ma már ezt a hiányzóéi kérdést. Elmennek kirándulni, elviszik magukkal a gyereket, utána majd adnak neki egy irást.

Nem ezekről az esetekről van sző. Ott teljesen más a helyzet. Ott a szülő nemtörődömségét hatósági intézke- [ ‘ désekkel kell helyrehozni. Olyan mentalitás kezdett a lakosság körében eluralkodni, hogy valamilyen játéknak tekintik az oktatást. A gyerek vagy ott van, vagy nincs ott. Előfordult a házban, hogy az anya elaludt, és a gyermekét nem vitte el, és azt mondta, már nem is érdemes, majd ir neki egy szülői felmentést.

Ez súlyos társadalmi kérdés, ezért a szülői munkaközösségek ilyen irányi? szerepét is nagyon fontosnak tartom. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy javaslatot is tenni.

Az egész anyaggal kapcsolatban érzem a tankötelezettségi törvény propagandisztikus hiányát. A társadalom kevéssé foglalIu

________________________________________________________________¥-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- - 1 ■ ■» tt tt