1976. június 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

242

Az integráció indokoltságéval kapcsolatban azt szeretném még elmondani, hogy az egészségügyi dolgozók várják ezt az intézkedést, mert ez rájuk nézve nagyon kedvező. Eddig az volt a helyzet, hogy ha egy. sebész 35-40 éves lett, ott kellett hagynia tanult szakmáját, és elment rendelőintézetbe dolgozni, ahol hamarosan kijött a gyakorlatból, s elfelejtette, amit a műtőasztal mellett tanult és hasznosítani tudott volna.

Ebben a rendszerben a sebészeti ellátás egy egységet képez, az osztályvezető főorvos a főnöke a rendelőintézet sebészeti rendelésének ie. Neki van 10-15 orvosa, akiket hol osztályra, hol rendelőintézetbe oszt be, vagyis forgatja őket.

Ez az orvosoknak is jó, de elsősorban jó a betegeknek. A Péterffy Kórházban és a János Kórházban már működött ez a rendszer. Amikor a beteg megjelent a rendelőintézetben, ugyanazzal az orvossal találkozott, mint amikor befeküdt a kórházba, s amikor a műtét után elment a kórházból, ugyanaz az orvos látta el, amikor bement a rendelőintézetbe, aki mcgoperált SL .

, Ilyen szituációban az orvosok is hamarabb engedik ki a beteget, mert tudják, hogy a jövő héten látni fogják.

Ha ez nincs biztosítva, akkor még ott tartják a kórházban, mert nem biztosak abban, hogy nem lép-e fel komplikáció. így, ha látja, hogy valami probléma van, visszaveheti az osztályra.

Ma Budapesten a sebészetre bekerült betegeket a 8. napon operálják meg, mert nem veszik figyelembe az ambu- :i láno időszakban végzett vizsgálatokat. Amikor a beteg befekszik

a kórházba, újbél kezdik a röntgent, a laboratóriumot stb.-t.

Ez rengeteg időt, kórházi ágyat és ápolást vesz igénybe. Ha I o

I ¥

_- _______________ _ . ____________________________ ___________________________________________________________^ re. "■ tt tt*--------------------I - 22 -