1976. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
268
r eredményeként megállapítható, hogy a kéménymagasság kérdésében a HCl-emis8Zió mértéke jelenti a döntő tényezőt. A tervezett 120 m-es kéménymagasság mellett még 80, valamint 150 m magasságú kéményeket vizsgáltak az alábbi eredményekkel: _ ' ' '■ © ......' 5 r n ' n i * "" " '* " 1 1 '* 1 11 " “ '' 11 1 mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm—mmm Megengedhető HCl-emisszió kg/h Kéménymagas ság 80 méter 802 120 méter 929 150 méter 1029 I ,r i t ül. .IMI n MII I«I ir II II I II I 1111-11 ir i n t ■ r -i mr ír n rmi i. tt- -n i. . «. i m tihi n11w ' i ■ ” T ■ i 11 r ■ 1 _ T ~ Ez tehát azt jelenti, hogy fenti számitás szerint a tervezett 120 m-es kéménynél 929 kg/h HC1 kibocsátás lenne megengedhető, ami lényegesen magasabb az összetételből ezámitott és prognosztizált emissziós értéknél. Egyben fenti számsor azt is mutatja, hogy a kéménymagasitás /pl, 120 m-ről 150 m-re/ nem teremt lényegesen kedvezőbb helyzetet a megengedhető kibocsátás vonatkozásában, tehát nem indokolt a 120 m-es kémény magasitása. Abban az esetben, ha a távoli jövőben a HCl-emisszió magasabb lenne az említett értékeknél, úgy akkor csak az aktiv, leválasztással /pl. füstgázmosóval/ történő védelem jöhet számításba. A mai körülmények között azonban - figyelembe véve a leválasztó berendezések gyors műszaki fejlődését - nem lenne célszerű konkrét berendezés beépítésével számolni, ezért a tervezésnél csupán a később esetleg szükségessé váló sósavleválasztó berendezés hely-, anyag- stb. igényével, valamint a csatlakozási lehetőségek biztosításával számoltunk. a f . A teljesség kedvéért megjegyzendő még, hogy az égetéstől független, tehát szemét-, illetve salak üritésből, rakodásból és tárolásból származó légszennyezés lehetőségét az alkalmazott technológia gyakorlatilag kizárja. A szemetszállito gépjármüvek ugyanis zárt terű és állandó szivás alatt álló M L _
