1976. február 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

96

IT ... 1

I olyan építőipari szakunk, pl. az épületszobrász, ahol az idén

I összesen két jelentkező volt. Bizonyos szakoknak a vonzáskörzete

I nagyon alacsony és ez számunkra hihetetlen sok gondot jelent. IlangI súlyozom, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a budapesti munkaerőI szükséglet kielégítése érdekében is vidéki tanulók ük kiképzésére

I kényszerülünk, sőt, iskoláink vezetőit ösztönözzük is arra, hogy

I toborozzanak, nagyobbarányú propagandát fejtsenek ki ebből a célI bél vidéken. Ezért olyan jelentős számunkra Budapesten a szakmunI káotanuló otthonok, kollégiumok létesítése, ezek megfelelő színvonalú ellátása, hogy éppen ezeket a gyermekeket feüAudjuk hozni és Budapesten tudjuk képezni. Nagyon komplex témát jelent egyrészt a vidéki, másrészt a fővárosi igények kielégítése szempontjából. Az utóbbi években elég nagy nehézség jelentkezik a vidékiek felhozásn

terén. A vidékről Budapestre történő áramlás lelassult, igy érczhe- Ct/

tő, hogy pl.(Szabolcs-megyeiek, akik eddig tömegesen adták az építőipari 3zakmunká3utanpótlást, egyre kevesebben jönnek Pestre. Ez nyilván összefügg a vidék iparosodásával, az ottani szakraunkáskép- j zési lehetőség fejlődésével,

I Újra hangsúlyozni szeretném, hogy az V. ötéves

tervben előttünk kettős feladat áll. Egyrészt a képzés feltétolei- | nek biztositusa, de másrészt lesz olyan volumenű feladat, arait a '

I Fővárosi Tanügyi Igazgatóságnak kell megoldani, hogy legyen megfe—

j lelő számú tanuló és ott legyen, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A következő kérdés az volt, hogy a termelési egységekbe hányadik évfolyamtól kapcsolódnak be. Általában a harmadik évfolyamtól. Az a gyakorlat, hogy az első évben iskolai tanműhelyeké

i $ -i

g i_J

I

■Lggflilitó í *> ** " • te _