1976. február 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

107

r ... ~

helye is volt.

A másik a beiskolázás kérdéseivel foglalkozó rész, abban is a létszám kérdése. Mezei elvtárs nagyon jól elmondta, hogy a vidéki tanulókkal kapcsolatban miért kell számolnia a fővárosiak. Azzal az indoklással egyetértek. Engedjék meg, hogy hozzátegyek néhány dolgot. Az egyik, hogy bizonyos szakmákban a forgácsol óiéi az öntőig az itt tanulóknak 9o-95 százaléka vidéki gyeinek. Nem valami kicsi arányról van szó, tehát ha a vidékieket lemondanánk, annyit jelentene, hogy a nullához jutnánk.

Itt szeretném felhivni a fi$elmet egy másik dologra. Egyetértünk vele ós a mi törekvéseinkkel egybevág az, hogy

a divatos szakmákban a létszámot mérsékeljék. Az abban jelentkező

A/

csökkenés azonba/nem vonja maga után a másikban való növekedést.

Aki fogtechnikus, kozmetikus, fodrász akart lenni, nem fog elmenni öntőnek, kőmivesnek, forgácsolónak vagy csak nagyon kis hányada.

Tehát nem lehet csak szervezéssel megoldani, nem egyszerű mérleg

I

kérdése. Azt hiszem, hogy a fővárosnak ezidőozerint saját munkaerőellátása szempontjából valóban szükséges számoMa az egyébként nn- S gyón gyérülő vidéki beiskolázás lehetőségeinek igénybevételével.

Vidéken megnőtt a szakmunkásképzési hálózat. 8 év alatt lo6 iskola létesült vidéken. A paraszt 30kszempontból szivesen veszi, ha a gyermek bejár vonattal 2o km-re, mintha Budapestre járna. Az ipar húzóerő, tulajdonképpen a társadalom részéről is ez meglesz, mert az ipartelepítéssel összhangban való decentralizálás foglalkozási lehetőséget fog adni.

1 1 , l1---------------_J

__________________________ ___. —V— —--------------- I-. —------- ■ B-----------------IMM—» I SES