1976. február 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

102

j dósé. Nem! Sokkal nagyobb podagógioi erőösszpontositást kíván*

j Lehetséges, hogy egyelőre helyiségileg ugy-ahogy fedezve lesz

I és valami racionális megoldást hoz magával, de tartalmában még

I nem oldja meg a képzési terület problémáját,

I K u c z m a n Dános: Nem véletlenül kérdeztem az

imént. Egyetértek az anyaggal és nem is akarom vitatni az okta- I tás problémáit, rendszerét pedig jónak tartom. Foglalkozni akorI K nók viszont egy,olyan kérdéssel, amely tulajdonképpen evek óta

a vállalatokat, az üzemegységeket. Hiába próbálkozunk ti. ipari ós szakmunkásképzéssel, ha nem igyekszünk arra, hogy a kiképzett ifjú szakmunkásokat azjH üzeműkben neg- I tartsuk, ügy néz ki tehát, hogy képezzük a szakmunkásokat, de

j már nem gondoskodunk arról, hogy hogyan tudjuk őket a termelésbe bevinni, az üzemekben megtartani. A vállalatoknak, az üzemeknek, valamint a szakmunkásképző iskoláknak a kapcsolatában A itt kellene tehát megtalálni annak a problémának a megoldását,

hogy az iskolából kikerülő szakmunkás már úgy illeszkedjék bele egy üzem életébe, hogy megtalálja számitását. Az ón szakmámban régebben nagyon sok ifjú szakmunkást meg tudtunk tartani, De miért? Azért, mert harmadévesen bekerültek az üzemben egy kollektívába, egy brigádba, és ott megtalálták számításukat. Amikorra felszabadultak, már kész szakmunkásonként jöttek és nagyon jól megtalálták számításukat. Amikor felszabadulnak, akkor már termelniük kell, axuxén az után kapják a

Ma pedig felszabadul a tanuló, de a vállalatnak, az üzemnek hónapokon keresztül különböző módon injekcióznia kell

Ll |