1976. február 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

196

Elnök: Van-e további kérdés?

/Nincs/

Dávid István: Tisztelt Végrehajtó Bizottság! Apparátusunk gépesítése a harmadik ötéves tervben kezdődött meg, és a negyedik ötéves tervben kapott nagyobb löketet. Jelentés fejlődésen ment át. Ezt a fejlődést az 5. melléklet mutatja. Összehasonlítva ez azért nem előnyös, mert nincs hozzákapcsolva a harmadik ötéves terv adatrendszere, a- mely jóformán nullszintről indult. Nincs bemutatva, hogy ehhez viszonyítva mit jelent az egyes technológiák gépesítettség! szintje. Igen erősen meredek emelkedést mutat.

Úgy gondolom, hogy ezekben a főbb teclmoló- giai szakmákban az Építésügyi Minisztériummal is álljuk a versenyt. Például a parkettacsiszolás 100 X>-os szintre való fel•’VvAbjWiív|

vitelére(m&r nem is kapnánk embert. A betonkeverés 98 /j-os gé►

pesitettsége is igen jó. Az a 2 %, ami még hátra van, kizárólag vödörnagyságú betpnmennyioógekre vonatkozik. Itt nem rentábilis a gépek használata.

Nyilvánvaló, hogy a gépesítettségnek nemcsak kereskedelmi és anyagi háttere van, hanem vnn olyan jellemző- k je is, hogy alkalmas-e az adott szervezet a további gépesítettségre. Amikor a gépesítettségről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a gépeket kezelő emberek felkészültségéről, a gépekhez való viszonyáról, a meglevő gépek karbantartásáról, a tervszerű felhasználást biztositó rendszerek kialakulásáról.

!

Az ötödik ötéves tervben mindezeket a tényezőket mérlegre tettük. Úgy gondoljuk, hogy amikor 640 millió forint értékű gépbeszerzést irányoztunk elő apparátusunkban,

i

mindezeknek a lehetőségeknek a legfelső határáig mentünk el a gépesítés tekintetében.

^—— — 1

rr

I - 25 1