1975. december 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
171
r ta—————-—— — ■ i j ' ' ^téPté-i i i . uj —) n ■ -w- 31 Éppen ezért nem támogathatunk eemmi olyan kezdeményezést, amely valamiféle leszámolással akarja elintézni ezt a szinházi vitát. De - ós ez az ügy másik oldala - azt hiszem,itt sincs vita köztünk. Éppen Budapestnek, - nem szükséges jellemezném, miért - különleges küldetése van abban is, ahogyan Mezei elvtárs fogal- * mazott, hogy legyen képes integrálni a színházi kezdeményezéseket is ugy, hogy minden tekintetben a nemzeti szinjátszás köz^ pontja legyen, ós elvegyük az ólót a vidék és a főváros szern- beállításának, generációk szembeállításának, mindenféle olyan mozgásnak ós mozgalomnak, amely politikánk ellen irányulhat. V Most a kultúrpolitikáról beszélek. A kritika ügyéről csak annyit, hogy a müvek kritikája természetesen követelmény, és az a véleményem, amellyel - azt hiszem,- a szinházi vezetők is egyetértenek - hogy baják nem azzal vannak ha müveket kritizálnak, hanem ha generális szinházi problémákat és koncepciókat fogalmaznak meg szinházi kriti- k ka cimén. Ezt kell nekünk tisztán, világosan látnunk! te De azért hadd mondjak el valamit! Van bizonyos fajta < rossz közérzet a művészek között az alkotók körében, nemcsak a-ró színészek, a rendezők esetében, hanem más művészeti területeken is. Tegnap éppen a Dózsef Attila Szinház vezetői előtt volt alkalmaméi beszólni róla. Figyeljék meg, hogy a különböző folyóiratokban, a nyilvánosság különböző fórumain elhangzott vélemények nagyrésze, valamiféle irracionális romlásról, rossz közérzetről meg a jóisten tudja hogy miről szól. Mivel a meg- nyilatkozók többségének csak lokális konkrét tapasztalatai vante nak, azt hiszik, hogy baj saját környezetükkel van, azzal a li r# pMfls------------------------------------------------------------------------------------
