1975. december 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

145

r

" ■ '' " r 7 | * ' — 1 ■ 1 1 ■ "> > • yu mi i' » ■ »■

pesti szinházak válságát. Ugy fogalmaznak, hogy a budapesti szinházak elöregedtek, a budapesti színházak re pert o ár s zinhá- zakká váltak, amelyek nem tudnak újat adni, nem tudnak megújulni, nem tudnak befogadni, integrálni új szinházi, művésze- ti kezdeményezéseket.

Válságban van az a szinház, amelynek egy év alatt két és fél millió látogatója volt, amely csaknem állandóan telt ház előtt játszik, amely kapcsolatot teremt a közönséggel? Erre csak az lehet a válasz, hogy ez a szinház mégsem lehet olyan mély válságban, ha az a közönség, amelynek játszik er a szinház, nem érzékeli ezt a válságot.

Nem akarjuk tagadni a szinhózlátogatásnak az élet- szinvonal, a művelődési szinvonal emelésével kapcsolatos összem ff fff ff

, függését, de hiába volnának meg ezek a tényezők, ha tény legesen

t

szinházi válságról kellene beszélnünk, akkor a közönség elfordulna színházainktól) * Többek között or, is egyik érv amellett,

k hogy ninosonek válságban a szinházak.

Anélkül, hogy válaszolnék arra, hogy mi a szinházak véleménye a tanácsi irányításról, meg kell mondanom, hogy a fővárosi tanácsi szinházak több izben kifejtettél; azt, hogy ők azt várják, hogy a tanács teljes jogú gazdájává váljék a szin*

© házaknak. Ezen nemcsak azt értem, hogy anyagilag lássa el őket

■f*

teljesen, nemcsak azl, hogy műsorpolitikai elképzeléseikhez

fc

kapjanak támogatást, hanem mindenekelőtt azt, hogy fájjon a i, tanácsnak, ami a színháznak fáj, örüljön a tanács annak, aminek a szinház örül, és időnként - ha kell - emelje fel hangját

%

v olyan kritikák ellen, amelyek igazt .lanul érik a színházakat,

v Ha bírálnak bennünket, akkor többek között azért

•fc

< bírálnak - és jogosan -, mert például éppen ebben a sajtóvitára bán nem hallattuk a hangunkat, amely a budapesti és a vidéki

IL ^ - I |

T “ ---------