1975. augusztus 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
283
Megerőltető munka tehát, biztosítani kell a feltételeket hozzá. Halász Péter: Tisztelt végrehajtó Bizottság! Engedélyt kérek arra, hogy ehhez az országos, nem utolsó sorban most már kormányszintű erdeklődésretöszáraot tartó kérdéshez hozzászóljak. A kormány részéről a közelmúltban olyan eligazítást kaptunk, amely szerint felvetődött, hogy az 19öo, december 31.-1 határidőt, amelyet 1971—ben hagyott jóvá a kormány, hogyan lehetne meggyorsítani. Egy ilyen igénynek az indítékai teljesen érthetőek, mert a XI. Kongresszuson a tulajdoni viszonyokra vonatkozólag elvi meg- allapitás történt. Azonkívül is el kell mondanom, hogy teljesen « áttekinthetetlenek a tulajdoni viszonyok. Az érvényes állami jogszabályok alkalmazása nem tudja elviselni azt a helyzetet, hogy sokszázmillió forint értékben kifejezhető nemzeti vagyonúnkat ► nyilvántartani jelenleg nem tudjuk. Nem szeretnék szellemeskedni, de a szarvasmarha-állományról pontosabb, naprakész'nyilvántartásunk van, mint a sok-sokszázmilliárdos értéke^ képviselő nemzeti vagyonúnkról. Természetesen senkit sem lehet elmarasztalni a- zért, hogy amikor az uj nyilvántartási rendszerre sor került, a 3l/l972-es törvényben, akkor éppen az volt a követelmény,hogy kéz jük meg a munkát és teremtsünk rendet. Ennek a jogszabálynak az alapján vette át a Földhivatal a telekkönyvi nyilvántartást, amely korábban teljesen passzív volt, 1X0 éve, még a Monarchia idejéből maradt ránk. Teljesen passziv nyilvántartási rendszer volt, különösen a 45-ös változások után. Egészen blőd dolgokat tudnék mondani arról, hogy e nyilvántartás szerint milyen ingatlanok vannak grófok, hercegek, meg a legkülönbözőbb, u.n.holt lelkek tulajdonában. Pedig a nyilvántartás elvileg minden kisajátításnak, minden hatósági beavatkoL ® J \ l - 96 -
