1975. április 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

185

i llM— — 1 k 1 ■ ■» mi ■ UL—•»' 'C,

** ü G —

i

I a sebészet i- jellegű szakmákban • Rsszben ugyanannak a betegségnek ismételt műtétje miatt, részben a korábbi személyi kapcsolat miatt valós, hogy tényleg megjelenik ez az igény és várhatóan továbbra is fennáll. Ráadásul nem egyszer van az is, iiogy tulajdonképpen az agglomerációs községeknek különböző helyre való csatolása még tovább bonyolítja a kérdést. A legnehezebb pontot a KNY igazgatói ágyai jelentik, mert bármennyire mondjuk és bármennyire meg lehet oldani, vagy az adminisztrációt egyszerűbbé lehet tenni, mégis bonyolultabb a beteg számára, mint ha közvetlenül az igazgatóhoz fordul. Rövidebb utón tud bejutni, vagy rövidebb idő alatt kap terminust, mint a KNY-en kérész- tül. Állandóan kifogásolják a betegek is, a iiálózat is. Kül n vizsgálat tárgyának kell lennie, iiogy mennyiben lehet tovább javítani. így is igaz, ugy is. Ha nagyon vizsgáljuk, tényleg nem jelentene több adminisztrációt, a gyakorlatban mégis késéseket okoz ós ezért rövidre szeretnék zárni a kérdést.

Hogy a területi és a kerületi kórházak aránya valója• .

bán nelyes-o, vagy helytelen? Ahogy artha elvtárs mondotta ugy igaz. Vannak a kerületi kórházakban olyan osztályok, amelyekben szükséges a lo %, mert az adott körülmények között olyan garnitúra dolgozik ott, amely sokkol inkább vonzó a lakósság számára, ugyanakkor a másik oldal is igaz, hogy vannak olyan osztályok még a területi kórházakban is, ahol a lo /0-os lehetőség nem kerül kihasználásra. Természetesen nagyon nehéz, - a gya corlat- ból mondom - méghatározni, hogy melyek azok az osztályok, amelyeknek éppen 5, vagy lo % szükséges.

A legnagyobb problémát az jelenti a főosztálynak, hogy a nagy-kórházak, vagy az igazgatók tulajdonképpen mennyire mórb--------J