1974. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
389
rr- 4 - fl Ik A másik esetre nézve, amikor igénybevételre kerül sor, olyan elv alakult ki, hogy na a magánszemély nem folytatja tövét'. tevékenységét, akkor pénzzel kártalanítható ugyan, de a kártalanítás során figyelembe kell venni, hogy <3 f ize tét t-e a helyiségért igénybevételi dijat, vagy kártalanítást. Ha fizetett, akkor azt vissza koll téríteni számára. Ha azonban ingyen kapta helyiségét, akkor a jogszabály módosításával össze függésben meg kell találni a módját annak, nogy helyistgc kártalanítás nélkül legyűri igénybevevő. A másik esetben, ha tehát a magánszemély tevékenységét tovább kívánja folytatni, akkor va y helyiséget kér, vagy vállalkozik arra, hogy maga gondoskodjék a helyiség pótlásáról. Ebben az esetben bo /0-banflTéfpóiTz t|ki í izethetün[J, a másik bo ,0-ot üz OTf-nál letétbe helyezzük, os amikor az illető igazolta a helyiség felépítését, akkor utaljuk ki számára a másik bo %-ot, j amely addig vissza lett tartva. Amikor ezek az irányelvek kialakultak, rögtön felmerült a következő probléma is: ha ez a jogszabály-módositás megjelenik és átmegy a gyakorlatba, akkor a reakciója nyilván az lesz, hogy nem kkjftxpáx kézpénzért fogják a helyiséget felajánlani, hanem ■ff cserehelyisóget kérnek, ez viszont nagymértékben megnehezíti a szanálást, mert a cserehelyisóg kevés és a cserehelyiségért való kártalanítás gyakorlatilag a legritkább esetben lehetséges. Előre jelentkezik tehát mór egy ilyen probléma, amikor a módositás átmegy a köztudatba. I ■» ' "
