1974. november 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
166
..a*. ..rá,.. ------*—— ■ i ■— ós lehet, hogy tóvee: hogy az elmúlt időszakban - talán még azt is hozzátehetnóm, hogy az ellenforradalom után - a politikai szervező munkát végzők az egészségügyön belül - hogy úgy mondjam- megkérdőjelezett orvosatokká váltak* Ennek a nézetnek ellensúlyaképpen úgy vállalták az igazgatást, ha mellette osztályos lehetőségeik i9 voltak. Lehet, hogy azért vállalták, hogy később osztályuk legyen, vagy pedig úgy vállalték: az osztályuk megtartása mellett. Van erre egy ragyogó mondat, hogy "a szakmától való el nem szakadás", az abban való munkálkodás. •s. Aki ismeri egy egészségügyi intézmény belső struktúráját, ós az osztályvezetői tevékenységet, - a manuális ősz% tályokat, pl. a sebészetet nem számitva - az tudja, hogy az osztályvezető nem olyan sok időt tölt közvetlenül a betegágyak mellett ée a betegellátásban, a gyógyitó munkában, mint ameny- nyit indokolna a szükséglet. Arról nem is beszélve, hogy az igazgatással érthető módon félkézzel ha foglalkozik. Mindezek alapján ón a központi kérdést, - azon- kivül, hogy az irányítás kérdésében előre kell lépni - abban látom, hogy súlyozni kellene. A koordinációs bizottságokon keresztül - ha megfelelően tökóleteeitjük, vagy továbbfejlesztjük őket, - a kerületek 3zakmai irányitása ós ellenőrzése biztosítható anélkül, hogy komfliktus helyzet lenne, vagy a jogi szabályozásokat befolyásolná. % * Ennek feltétele azonban a káderkórdós. Talán éppen a pályázati rendszer gyakorlati megvalósitása tükrözi azt \ a képet, amellyel az irányitósban küzdünk. Magyarországon - hogy úgy mondjam - mindenki, minkenkit i9mer, 8-9 hónap szükséges {{jo Aj-ÖfiL ---------------------------------------------------------- I rí r - 13 -
