1974. szeptember 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
38
r ... i keztében - az eddigi tendenciáktól eltérően - a bejáró férfi cigány munkavállalók szénának stagnálása várható. A hejáró cigány női munkavállalók száma feltehetően emelkedni fog a női munkaerőtartalék termelésbe való fokozottabb bevonása következtében, kiknek elhelyezkedési lehetősége Budapesten szinte korlátlan. Elősegiti a növekedési tendenciát a keresők jelenlegi kisebb aránya is a cigánylakosság körében. Valószínűnek látszik tehát, hogy 1975-199o között a cigánydolgozók létszáma és aránya Budapesten nem nő olyan gyorsan, mint 1961-1974. között, de még mindig elég gyorsan ahhoz, hogy 15-2o év múlva az itt lakó és itt dolgozó cigányok együttes aránya felülmúlja Budapest lakosságának 5 százalékát. Tüzetesebb vizsgálódás annak az érvnek felületességét is megmutatja, hogy Budapesten kevesebb a tennivaló, mert az itteni cigányság helyzete kedvezőbb a vidéki városokban és a községekben lakókénál. A cigányság hátrányos helyzete ugyanis viszonylagos; a viszonylagos különbség pedig cigányok és nem cigányok között Budapesten nem kisebb, mint a vidéki városokban és falvakban. Az alábbiakban ezt fogjuk részben igazolni, részben következményeit bemutatni a keresők és eltartottak arányában, a település és lakásviszonyokban és az iskolázottságban. A száz cigány keresőre jutó eltartottak száma országosan 224, Budapesten 135• Ez tehát azt mutatja, hogy Budapesten a helyzet kedvezőbb, márpedig a keresők és eltartottak aránya az életszinvonal egyik legfontosabb tényezője. Ismert azonbcn az is, hogy a száz keresőre jutó eltartottak száma a magyarországi háztartásokban 82, a budapesti háztartásokban viszont 53, vagyis országosan 224 cigány eltartott áll 82 nem cigány eltartottal, Budapesten 135 cigány eltartott áll 53 nem cigány L eitartottal szemben. A különbség országosan 2,73-szoros, Budapesten 2,54-szeres. _ 1 ! ,
