1974. szeptember 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
196
Felmerült itt az a kérdés, hogy hány esetben kaptak oigá- nyok lakást és azt továbbpasszolták, hogy ezzel a budapesti szóval éljek, visszatértek a putritelepre. Rengeteget járok a budapesti cigánytelepeken, ‘mennyire tudom, itt Budapesten összesen tót-három ilyen eset fordult elő, ez a mennyiség a tömeges lakáskiutalásokhoz tópest egészen jelentéktelen. L 1 n ö k: Ki kér szót? Pajkos Aladárné dr.: Tisztelt Végrehajtóbizottsági Visszaemlékezem az 1961-es politikai bizottsági határozatra, az abban megfogalmazott politikai elvekre. Annakidején volt egy nekirugaszkodás a fővárosi kerületi szervek részéről és voltak is erpditónyek, persze a lehetőségek határain belül, mert valóban nem könnyű kérdésről és nem egy könnyű határozat végrehajtásáról van szó. Később, ahogy teltek az évek, nem történt meg a feladatok újra való áttekintése, a határozatok végrehajtásának szorgalmazása, hanem egyre inkább el- I uralkodott a fővárosi szerveknél is egy hatásköri vita, azt kezdték vitatni, hogy a fővárosi apparátuson belül mely szervek feladata az ezzel a kérdéssel való foglalkozás. A politikai bizottsági határozat ugyanis nem ismerte el a 4 cigány lakosságot nemzeti kisebbségnek, hanem a lakosság olyan részének minősítette, amely elmaradt a foglalkoztatottság terén, kulturális, közművelődési, egészségügyi téren. Olyan vita bontakozott ki, hogy vajon mely szei'v, melyik minisztérium feladata a kérdésekkel való foglalkozás, a munka irányítása és igy az egÁsz probléma egy kissé le is került a napirendről, úgyhogy most a fővárosban kissé olyan helyzetben vagyunk, hogy újra el kell indulni a kályhától, nincsenek egymásra épülő folyamatok. \ \ . : _ , f - 41 i