1974. április 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

16

A cipőipari termékek árszínvonala látszólag lényegesen nem változott, azonban ha figyelembe vesszük a minőség romlása miatti árengedmények volumenánek emelkedését, 1971-től itt is áremelkedésről beszélhetünk. A vizsgált vállalatok az előfordult alapanyag áremelkedése­ket általában igyekeztek áthárítani, ezzel szemben árcsök­kentéskor termelői áraikat -az esetek többségében- nem változtatták, s igy többlet jövedelemhez jutottak. Lényegé­ben hasonlókat tapasztaltunk a termékek önköltségének vál­tozásánál is mind a növekedésnél, mind a csökkenésnél. A konfekció iparban, a kereslet nagyobb mértékű áremelést is lehetővé tett. Ezt a tényt a konfekcióipari vállalatok ki is használták az induló árak alacsony nyereség tartalmának /2 %/ növelésére. A kiskereskedelmi vállalatok a kapott engedmények 75,5 %-át a kockázati alapba helyezték, és lényegében a fogyasztóknak továbbították. A gyakorlat azonban nem egységes: volt olyan I kiskereskedelmi vállalat is, amely a kapott engedményt 69,3 %-ban saját nyeresége növelésére fordította. i Azokban az esetekben, amikor a vállalat több szállítótól azo­nos terméket különböző áron szerzett be, a fogyasztói ár ki­alakítását általában a legmagasabb beszerzési árból kiindul­va végezte. Az értékesítés folyamatába gyakran felesleges láncszemek ik­tatódnak be, és az is 'drágítja az árut. A kiskereskedelmi vállalatok közvetlen művi beszerzései, va­lamint a nagykereskedelmi vállalatok saját anyagból végezte­tett áruelőállitása úgyszólván soha nem jár a fogyasztók szá­mára az árcsökkenés előnyével, mert a magasabb haszon csak­nem minden esetben a vállalatok eredményét javítja -eseten­ként a partnerekkel történt osztozkodással.pl:Fővárosi Ruhá­zati Bolt. /Részletesen Példatár/. I 74 l_ ! r . -9 -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents