1974. április 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
388
\r i i folta meg, hogy a kapacitáshelyzet ilyen, ami itt szerepel, és azért szerepel itt, mert akkor még az volt az álláspont, nem tudtuk, hogy azóta változott. Nem nagyon hiszem, hogy azóta változott volna, inkább ma is ez a valós. Tisztábban bemutatni a szanálást: Megmondom, hogy sokat küzködtünk, látszik az anyagon is, szerettük volna nagyon bemutatni, hogy legyen valamilyen összohasonlitás, hogy lehetővé tegyük a VB-nelc a megítélést. Külön is végeztünk Újpestre vonatkozóan számítást. Azt hiszem, hogy ebben a pillanatban, ami ebben az anyagban van, azt tudjuk csak határozottan. Olyan mélységű számítás nincs, amely programszintü, nincs pon» tosan elkülönülve, mennyi fog megvalósulni, mert annak más és más a költsége. Sok tekintetben közgazdasági becslésre vagyunk utalva ebben is. Kijön, hogy a nagy szanálással járó területen viszonylag magasabbak az egy lakásra eső épitési költségek, mint a szanálásmentes területeken. Nagyon szeretném hozzátenni mindjárt azt is, hogy a másik oldala viszont az, hogy a nagy építési területeken, gondolok Káposztásmegyorro, Békásmegyer példája is mutatja, hogy nem olyan egyértelmű, hogy olcsóbb az építkezés, ha hozzászámítjuk a nagy beruházást igénylő tömegközlekedést, a metróberuházást, amit e miatt meg kell építeni, mert nem lehet addig ilyen nagymennyiségű lakást épiteni* amig nincs metró. Társadalompolitikailag az volna jó, ha minél kevesebb szanálás lenne. Kívánatos lenne inkább a szanálásmentes területek felé orientálódni. De a számítás is azt mutatja, hogy nem olcsóbb, inkább drágább. Ez is nagy munkát jelentett. Ezt a számítást még később lehet pontosítani, finomítani, fogjuk is, de ebben a pillanatban a döntést magát nem változtatja meg. A je03 I I
