1974. január 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

90

I i

, 1 - 9/b )

Mégis a 7. oldalon szereplő néhány dologgal kapcsolatban szeretnék véleményt nyilvánítani éF egy kicsit vitatkozni is az előterjesztéssel. Mindjárt az első bekezdésben azt írják az elvtársak, hogy szeretnének mintegy 10-15 ujabb társulást létrehozni. Ismereteim szerint ennek jogszabály tekintetében nincs semmi akadálya, a lehetőség fennáll, de megítélésem szerint a kivánt cél elérése nem biztosítható. Még azt is hozzáteszem, hogy az ilyen karban tartá sho z bizonyos vonatkozásban speciális szakismeret és gyakorlat is szükséges és a fővárosban az adott építőipari kapacitás korlátozott. A termelő egységek számának növelésével automatikusan nem nő a kapacitás. Valahonnan ezt a kapacitást el kell venni, ez nyilvánvaló. Ebből következik, hogy az építőipari kapacitás továbni szétforgá csolását eredményezné az ilyen ujabb, 15-20 vagy 50 fős részlegek létrehozása. Persze mi, a Végrehajtóbizottság nem dönthetünk úgy, hogy ezek a társulások ne

de^

szerveződjenek meg,/szeretném felhivni a Végrehajtóbizott- ; Rág figyelmét arra, hogy ujabb kapacitást létesíteni csak a

meglévők rovására lehet. így bennem az a javaslat érlelődik meg, hogy ezt a 10 vagy 15 millió forintot a Végrehajtóbizottság ne biztosítsa a főváros szolgáltatásfejlesztési alapja > terhére. Nem értek egyet ennek átadásával. Azt tudom, hogy

Paukovits elvtárséknak és főleg a fenntartó szövetkezeteknek gond, ha x vállalatba adást kell végrehajtanioki, mert ebben az esetben nyilván nagyobb anyagi eszközök ráfordítása szükséges, de nagyon meggondolandónak tartom azt, hogy itt rövid

i

idő alatt négy társulás helyett ujabb 10-15 társulás szervezésébe kezdjenek az elvtársak, rífi A másik megjegyzésem: a ?. oldal d/ pontjának első bekez1 désében az szerepel, hogy "az állami ingatlankezeléshez ha- •

L-------------tó

/