1973. október 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

27

í i

I

4

c/ Ami n lakásügyi hatóságok rondelkezósi jogának terjedőimét illeti, általánosságban megállapítható, hogy az uj lakásügyi jogszabályok hatálybalépése következtében ősökként a meglevő lakáshasználati jog elvonásával történt igénybevétel. Ez két okra vezethető vissza.

Az egyik ok az, hogy az állampolgár tulajdonában levő lakásokra megszűnt a tanáosi rendelkezési jog. Ezekkel a bérleti jogviszonyokkal kaposolatos jogviták már minden vonatkozásban közvetlenül a biróság hatáskörébe tartoznak, A másik ok pedig az, hogy jelentős mértékben korlátozódott az állami lakásukra vonatkozóan is az igény- bevétel lehetősége, így pl, az uj szabályozás értelmében az igény jogosultság osökkenése miatt nincs lehetőség igény- bevételre, társbérlet megszűnése esetén általában nem kerül sor ujabb társbérlet létesítésére,

A várományi jogon alapuló lakásügyi viták száma viszont kis mértékben nőtt. Nem egy eset van, amikor a korábbi Jogszabály szerint az államigazgatási hatóság a kiutalás felől mérlegelési jogkörében döntött, most viszont kötelezően van előírva, hogy a megüresedett lakást kinek a részére kell kiutalni, jA lakásügyi hatóságok rendelkezési jogának szűkítése természetesen <a biróság előtt megtámadott határozatok számának a csökkenését is eredményezte. Ez a megállapítás a számok tükrében akként jelentkezik, hogy a megtámadási perekre a főváros területén kizárólag illetékes Pesti Központi Kerületi Biróság előtt 1970-ben 312,

1971-ben 396, 1972-ben 276, 1973. I. félévében pedig 126 ilyen por indult, A másodfokú biróság által elbirált perek száma az utóbbi két év 200-250-es átlagával szemben

1971. Julius 1-ét megelőzően évi 300-350 volt.

d/ A lakásügyekben fontos jogpolitikai követelmény az időszerűség, azaz annak biztosítása, hogy a lakásügyi

j í *

—— ——I

*

p _

— to ró - ró - • ’• to