1973. július 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
142
fi ^ * ff - f- 2 szint alatt volt. Nagy Budapest megalakulása óta csaknem egy negyedszázad telt el, az egykori peremtelepülések bekapcsolódtak a főváros vérkeringésébe, hatalmas mértékben fejlődött kommunális ellátásuk legtöbb ága, lakótelepek, városközpontok, iparterületek épültek fel, vagy állnak tervezés alatt. Lakóik száma is ugrásszerűen megnövekedett. Árvízvédelmi gátrendszereik fejlesztése azonban e hatalmas iramú fejlődés mögött lemaradt. A II. világháború során az árvizvédelmi müvekben keletkezett károk helyreállítását követően - a fokozott iparosítás éveiben - a müvek fejlesztésére csak kevés pénzügyi fedezet jutott. Ezért a peremkerületek védelmi biztonságát - ami a legsürgősebb feladatot jelentette - csak kisebb, viszonylag kis költségigényű helyi beavatkozásokkal, többnyire a közvetlenül veszélyeztetett területeken végzett feltöltésekkel lehetett fokozni. Az elvégzett munkálatok nagy próbája a példátlan tartósságé 1965. óvi nyári árviz volt, amelynek során a leginkább veszélyeztetett területeken, Észak-Dudán Békásmegyeren és Csillaghegyen, Dél-Budán Albertfalva déli részén, Budatétény és Nagytétény mélyfelcvésü területein, Észak-Pesten a Szilas patak torkolati szakaszának környékén, valamint Dél- Pesten a Kvassay-zsilip térségében a sikeres árvízvédekezés csak hatalmas társadalmi és anyagi erők mozgósításával volt lehetséges, ami természetszerűleg úgy a főváros költségvetése, mind az árvízvédekezésben résztvevő vállalatok számára igen jelentős anyagi megterhelést jelentett. Bök millió forint népgazdasági kárral járt a mélyfekvésü Duna parti területeken települt fővárosi gyárak hosszabh-rövidebb kényszerű üzemszünete is. A gáttal nem védett,un. hullámtéri területek, amelyek közt egyik legjelentősebb a Kossuth Lajos üdülőpart és a Római part, viz alá kerültek /2. sz. melléklet/, ezért a lakossá| jll \ ... L • I i
