1973. június 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

141

__ _ _ _ _______—-«P--------------- "----------------------------- X

*

#

i

tf- 22 alapokra kell helyezni, illetve központi döntést kell hozni.

A második téma, amelyhez hozzá szeretnék szólni, az előterjesztés 2. oldalán az első bekezdésben szerepeli "Mind a gazdasági, mind a műszaki tervezés során feladat a célszerű takarékosság, és biztosítani kell, hogy a tervezés és a gazdálkodás a rendelkezésre álló anyagi eszközök keretein belül JDöxbÉngéxmkxS történjék." Hát ez nagyon helyes, de azért szükséges lenne a vezető testület teljeskörü tájékoz- , tatásához, hogy a teljes igényről is megkapja a vezetés a

tájékoztatást, mert ha ez nem történik meg, akkor olyan színezete lehet a tervnek, hogy a tervezett létesítmények egy-egy terület teljes igényét kielégítik, holott nem igy van, és ebből a múltban is igen sok nézeteltérés fakadt.

Ezért azt javasolom, hogy a szakigazgatási szervek a teljes szükségletet is bemutassák, ugyanakkor természetesen dolgozzák ki azt is, hogy a pénzügyi lehetőségek által adott keretek között mit lehet ezekből a szükségletekből kielégíteni, mi a célszerű megoldás, de feltétlenül látnia kell a vezetésnek, hogy mi a teljes szükséglet.

Van itt egy elvi kérdés, amelyen régen vitatkozunk, és ez a vállalati alapok bevonása. Elvileg már több esetben állást foglaltunk, hogy a vállalatoknál képződő saját fejlesztési alapot, az amortizációból képződő fejlesztési alapot tulajdonképpen a rekonstrukcióra, a szinttartásra kellene igénybe venni. Az lenne a normális, ha a vállalatoknál képződő alapokat a Viz-, Géz, a Csatornázási Müveknél és a BKV-nél is szinttartási feladatokra lehetne felhasználni.

Ismerjük azonban pénzügyi lehetőségeinket, és sokszor város- politikai szempontok elkerülhetetlenné teszik azt, hogy

| MÓ

i

Hft'i ■■ mii i iV

i _____________________ ____________