1973. április 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
174
$ ' é u • é 31. szinten intézzenek el ilyen ügyeket, hanem eleve úgy csinálnák meg, még akkor is, ha ilyen helyzetben vagyunk, mint a Rákóczi utón voltunk, hogy eredetileg nem volt benne a tervekben, tehát utólag tettük bele a tervekbe. Már eredetileg olyan döntések szülessenek, 'hogy a lehető legrövidebb idő alatt végezzék el. Emlékeztetem az elvtársakat arra,hogy mi történt az Alagút és a hid esetében. Nem hiszem, hogy mi komótosak lettünk volna, mert kétszer ide citáltuk a vállalatok vezetőit, akik persze nem a fővárosi Tanács vállalatainak a vezetői, ci és itt próbáltunk velük ered- ▼ ményre jutni a határidő rövidítése érdekében. Tulajdonképpen csak nagyon minimális mértékben sikerült. Azt követően kértük Bondor és Szekér elvtársak segitségét és igy sikerült elérni azt, hogy nagy erőket csoportosítottak oda, főleg az Alagút munkálataira. Ez is példa arra, hogy miért kell megvárni, amig kétV három miniszter foglalkozik egy ilyen üggyel, - és akkor rögtön lehet három-négy hónappal rövidíteni a határidőt. Ami a Rákóczi utón és a Margithidon van, az az óriási zsúfoltság reggel és este, tulajdonképpen azért van, mert nem lehet használni az Alagutat és a Lánchidat. A városi közlekedés szempontjábólfcsh tehát óriási jelentősége van annak, hogy minél előbb elkészüljenek e munkákkal. Rövidíteni kell a határidőket, amennyire csak lehet. De ebből a két dologból is le kell vonni azt a tanulságot, hogy másképpen kell csinálni, mint eddig. ( Szeretném tájékoztatni a Végrehajtó Bizottságot arról, hogy Giltner elvtárssal megállapodtam, hogy saját vállalatainkat utasítjuk, hogy ahol ők dolgoznak, ott nem lehet egy műszakban dolgozni. Ezentúl legalább két műszakban kell dolgozniok. Sajnos, a minisztériumi vállalatok ezt nem vállalják, és egészen magas fórumokig kell elmenni ilyen ügyekben. Meg kell mondanám, hogy a i író m i .......