1973. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

101

.- mondjuk - elértük vagy megközelítjük azt a szándékunkat, hogy másodállásban azokra ahiányszakmákra kérjenek, engedélyt, amelyek­ben tehát lakossági ellátási probléma van. ! Tovább megyek! Ha a 17 ezerből levonom a háromezret, akkor a 14 ezer kisiparos nagyjából úgy oszlik meg, hogy több mint 50 százaléka ipari szolgáltatást végez és közel 44 százalék az, amely tulajdonképpen árutermeléssel is foglalkozik. Ezért volna jó, ha pontosabban látnánk, hogy lényegében melyik az a kisiparos réteg, Amelyre az adóellenőröknek is jobban rá kelle­ne menni, aa -ipari, az ipari főosztálynak pedig az árellenőrzé­sekre. Nagyjából elmondottam az arányt, de hogy hogyan oszlik meg jövedelem szempontjából és melyik sávba hány kisiparos esik,fid a 48 ezer és a 70 ezer forint közötti jövedelemkategóriába és hány tartozik a 100 ezer forintig és hány a 100 ezer forinton felüli kategóriába, azt kellene látni, és akkor rögtön lehetne konstatálni azt is, hogy tulajdonképpen ezekről a k£egóriákról van szó. / Még egy gondolatot! Egyetértek azzal, ami az előzetes , vitában is elhangzott, hogy nagyobb együttműködésnek kell len­ni az ipari és a pénzügyi osztályok között. A kerületi ipari és kereskedelmi osztályvezetőknek tartott legutóbbi eligazitás alkalmával, amikor az árellenőrzésekre vonatkozó munkatervet meg­# , beszéltük velük, felhívtuk figyelmüket arra, hogy az együttmű­ködésre elsősorban ott van szükség, amely kategóriákra a maga­* sabb jövedelem a jellemző. Ezen belül is vannak még olyan kis­ipari rétegek, ahol az úgynevezett nagymenők vannak. Ismert, hogy melyik szakmákban. | ' "■ HÓK ' \ Id tel- 25/a - '

Next

/
Thumbnails
Contents