1972. szeptember 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
624
I i- 7 / Az utóbbi években tapasztalható csökkenés elsősorban a veszélyhelyzet szigopüüb megítélésével kapcsolatos, az egészségügyi i statisztikában feltüntetett százalékos arány - mivel a katego\ riába-^KÓrolás igen sok szubjektív tényezőtől függ - a terhesek \ egészségi állapotának megítélésére nemigen alkalmas. Az anyavédelem - nővédelem nagy gondja a születésszabályozás körül kialakult kedvezőtlen helyzet. Ellentmondásos jelenség, hogy a budapesti igen alacsony élveszületési arányszám magas teherbeesési-gyakorisággal párosul. Mig 1946-ban vidéken két és félszer annyi volt a számbavett terhesség 1000 lakosra számitva, mint Budapesten, az arány azóta megfordult s ma a lakossághoz viszonyítva a fővárosban jóval több a terhes /1969: Budapesten 49.7, vidéken 35.6 számbavett terhesség 1000 lakosra/. A főváros alacsony élveszületési arányszámából /1969: 12.0 %o/ az is következik, hogy a gyermekek nagy része nem születik meg, a budapesti terhességek 2/3-a művi vetéléssel végződik. Ez a beavatkozás ma a leggyakoribb műtét, a "csúcspontot" 1969-ben értük el 57.012 budapesti művi vetéléssel. Bár a műtétek száma 1971-ben 49.748-ra csökkent, nyugtalanító, hogy ezen a számon belül a fiatalkorúak, hajadonok, gyermektelen vetélők aránya változatlanul, folyamatosan emelkedik. A születésszabályozásnak művi vetéléssel való megoldása - tekintettel a jelenség tömeges voltára - akkor is az egészségká- rositás súlyos veszélyével jár, ha az egészségügyi szervek és intézmények a legnagyobb gondossággal járnak el s ha ma a műtét halálos kimenetele ritkaságszámba megy. A művi abortusz veszélyének csökkentése terén hazánk valóban szép eredményeket ért el: 100.000 műtétre nálunk csak 1.8 halálozás esik, mig Csehszlovákiában 2.1, Jugoszláviában 4.5, Svédországban 39.2, Dániában 41.4 /Potts adatai, 1970./. Ezzel az-mtétp eredménnyel szemben áll az a tény, hogy minden hetedik műtét olyan közvetlen /"korai"/ szövődménnyel jár, ami miatt a vetélő nő hosszabb-rövidebb kórházi, vagy fekvőbetegként otthoni gyógykezelésre szorul. A "késői" szövődmények számát , I \ i. . I I i * ! i ■ aamm > »i» s.mma
