1972. július 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
244
I ' **' fi ’V \ V' ‘Ly ** ' ' • ^ ' ré'-.k ’;' ' 1 . •/ Ire/firél; ;fié , ■ ;’■■ ta.-.: # ; ■ " ~ ! ♦ i- 57 > gperme/.. jól érzi magát az otthonban, és nem azt tartja jutalomnál, hogy kimehet, elhagyhatja az otthont, hanem természetes életformának tűnik neki, hogy az otthonon kivül barátai vannak, akik otthon nevelkednek ós nem vágyik arra, hogy megszökjék. Ezért ilyon helyzetet,* légkört akarunk teremteni. Az általános iskolai otthonoknál lényegében ez sikerült. Est mi eredménynek tüntetjük fel. Ifjúsági otthonainkban ez még nen sikerült. A jelentésben is utalunk rá, hogy a 68- as határozatban előre mentünk, de nem egyformán oldottuk meg a problémát. Az ifjúsági otthon ma még nagyon nagy gonddal küzd, nem tudjuk megoldani ezt a problémát, mondhatnánk azt, hogy a helyzetet is ezen a téren nehezen tudtuk jobbá tenni. Még egy probléma jelentkezik, amely a gyámhaté- 3ágok munkájával függ össze. Sokszor a gyermeket végső esetben veszik I állami gondozásba és teszik intézetbe. Az ügyészség joggal kifogásolta ezt, van olyan gyermek, akit 17 éves korában vésznek állami gon- dozásba, teszik intézetbe. Egy esztendeig tartózkodik az intézetben, és igy az intézet lényeges változást már nem tud elérni. Ha a gyermeket kis korában vették volna állami gondozásba, akkor egy hosszabb nevelési folyamat következtében meg tudtuk volna változtatni és tényleg az életre tudtuk volna felkészíteni. Ezért ezzel a megállapítással egyetértve,ténylefi gesen arra ösztönözzük a gyámhatóságokat, hogy korúboán vegyék álla...................mi gondozásba a gyermekeket. Tehát azt tudhám mondani, hogy elsőd-.................. legesen pedagógiai okokkal akarunk küzdeni. Van szervezeti ok is,- itt utalnék i.artinkó elvtársnő kérdésére is - ifjúsági otthonainkban nem sikerült még differenciálni. 1968-ban a határosat kimondta, | ' í
