1972. április 26. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
139
r ...... " -v' 1 . * *****♦-**■# i 1- 2o szaldó, ezek cs,ak szépsógflastromok lehetnek. Magyarul mondva, saját erőforrásainkkal ez a nagyigényü program nem oldható meg, ezért a kormánynak fel kell tenni a kérdést. Budapest gazdaságpolitikai fejlődését alepve tőén befolyásoló lakásprogram nem valósítható meg - még egyszer ismétlem - több milliárdos állami segítség nélkül. Azért kell kimondani, mórt bármiféle más eljárás keresése kötelezhet minket az önköltségcsökkentésre, a helyes telepítésre, az olcsóbb megoldásra, de az alapproblémát nem fogja megoldani, ha nagyságrendileg nem lesz nagyobb a rendelkezésre álló anyagi eszköz, amely Budapest számára szükséges. Uem tudom, hogy a BUVÁTI miért mondja, hogy lo éven belül a mennyiségi lakás- I igény megoldható. A következők miatt nem hiszem. 1975-ben lo6 ooo igénylő lesz szemben a IV. ötéves terv 93 ooo-es számával. Úgy érI I tem, hogy kielégítjük a szanálást, a BUVÁTI növekményt és figyelembe vesszük, hogy évente kb. - jelenlegi tapasztalataink szerint - lo ooo körül nő a jogos lakásigénylők száma. Azt jelenti, hogy 1975-76-ra lo6 ooo igénylőnlvlosz. Ha az V. ötéves tervben célcsoportban kb. 7o ooo-et tervezünk, akkor az évi növekmény mellett az v. ötéves terv végére még mindig 9o ooo igénylővel kell számol- I ni. Tudom, hogy az igénylők jogosultsági foka valamit mérséklődni fog, bár amennyiben a szanálást szordinóbancsináljuk, azt jelenti, hogy az életveszély, a lakhatatlanság foka tovább nő, a kényszer- pályák növekednek. További tehertételünk az le3z, hogy nem a minőségi lakásigény kielégítése fog bekövetkezni, Reischl elvtár3 ezt ! úgy értelmezte, hogy több nagyobb lakást, ebben az esetben azt mondanám, vigyázzunk azzal, hogy azt mondjuk ki, hogy lo éven belül megoldható. Véleményem szerint nem oldható meg, a kormányzatot ne vezessük félre. Ha 5o ooo lakást felépítünk a IV. ötéves tervI ■ ' j ! ti ____ .
