1972. április 12. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

240

a CS—- 42 dobja azzal, hogy szabad kezet kapfctt a Tanács abban, hogy bevételeit hogyan ossza el az ágazatok között. Úgy megközc- liten.i tehát a kérdést, ahogyan ez az előterjesztés teszi, szerintem nem helyes. így nem tudjuk elérni azt a célt, amelyet pedig feltétlenül reálisnak és t<úmogatandónalc Ítélek.

Akkor talán próbáljuk más irányból megközelíteni a kérdést. Javasolom, hogy a reális költségnövekedést évente hosszabb idősoron belül mutassuk ki, tehát azt, hogy egy óvodai férőhelyre, egy iskolai-lcözépiskolai tanteremre több évi tapasztalatok alapján hogyan néz ki a ráfordítás. Ma A növekedés üteme, ahogyan én a tapasztalati számokat ismerem/eléggé jelentős és ez is mutatja, hogy a tanácsi költségvetés tervezett növekedési üteme és a felhasználás növekedési üteme között van bizonyos tolerancia. Én tehát kapcsolnám az egészet a Tanács pénzügyi fejlődésének dinamikájához és úgy próbálnám értékelni a kérdést. Nem javasolom ezért, hogy egyedül a Művelődésügyi Főosztály próbálja megoldani. A pénzügyi, adott esetben a Terv- Főosztályt is.be kellene vonni, hogy az általános dinamikához mérve tudjuk az egyes kérdéseket bemutatni.

A másik olc, amiért nehéz ehhez a kérdéshez hozzászólni, hogy van szándék a felujitási amortizációs problémák felülvizsgálatára, miután azok az eszközök éppen az építőipari árak következtében bizonyos devalváción mentek keresztül. Helyes ezért, ha a Fővárosi VB. részéről is történik ilyenirányú nyomás a központi szervekre, mert az 1.2 % ma nem 1.2 %,< hanem nyilvánvalóan alacsonyabb. Nem tartanám szerencsésnek viszont egy központi beszerzési alap létesítését, mert nem egészen pontosan meghatározott formában mü| fi ff :

(■ i

i