1972. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

94

E 1 n ök í Azt javasolom, zárjuk 1c a vitát.

Csikesz Józsefné: Ilagyon jogosa': a VB. észrevételei, amelyok elhangzottak. Úgy gondolom azonban, hogy a sütőipar helyzetének megitélésénél nem lehet semmisnek venni azt a helyzetet, amilyen helyzetben lényegében az egész Sütőipari Vállalat kialakult. Gyakorlatilag arról van szó, hogy szétaprózott, több, mint loo egységből álló, műszakilag rendkivül leromlott állapotú, avult gépekkel rendelkező apró vállalatokból,sütőüizonei:- ből lett kialakítva az egységes sütőipari vállalat. Tehát leromlott technológiával, rossz műszaki állapotban lett egységes vállalatba összevonva. Ez gyakorlatilag meghatározza a mai napig is a sütőipar helyzetét. A helyzet az, hogy a III. ötéves terv időszakában és a II. ötéves terv időszálcában is lényegében központi erőforrásokból lehetett csal: a Sütőipari Vállalatot fejleszteni, rond- kivül kevés anyagi áldozatot hozott a Tanács és a kormányzat a sütőipar fgleoztésére. 1967 óta, amióta az uj irányítási rendszer lépett be, vált lehetővé, hogy a vállalat saját fejlesztési alappal rendelkezzék és abból tudjon beruházásokat eszközölni.

■ ^m\

Ez az egyik, a másik, arait Reischl olvtárs vetett fel, hogy érthetetlen számára, miért nem lehetett biztosítani olyan alapvető kérdést, amivel folya latosan egyenletes minőségű liszttel kellő módon, szinten lehetne a gyártást megoldani, egy- szerűen ez is beruházási probléma. Bem a malomipar, sem a sütőipar nem rendelkezik olyan raktártérrel, ahol pihentetni lehetne a lisztet. Egyszerűen arról van szó, hogy ez is beruházás kérdése, hogy megfelelő olyan raktárterrol rendelkezzen, ahol a lisztet pihentetni tudja.

***“ ~ai>- 16 I *