1972. január 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

26

♦ / '* HL ‘ ,-táftaV1' %/’ ' #

ff

!i I—t |- 2Ú 1 Ezt a célkitűzést és "kivételezést*" különböző tényezők indokolják. A fővárosi agglomeráció közlekedési viszonyainak megjavítása maximális erő- feszitést igényel és a fejlesztési variánsok közül még abban az esetben is a magasabb változat mellett kell lándzsát tűrni, ha ez a megoldás í egyéb területek vagy közlekedési alágazatok fejlesztésének bizonyos

lassúbbodásával járna. A főváros közlekedésének javítása nem csak gazdasági, de politikai kérdés is; a szükséges nyugodt légkör biztosításának fontos eszköze. Ugyanigy a főváros és környéke lakáskérdését is nagymértékben meg kell oldani; biztosítani kell, hogy a növekvő lakosságszám ellenére is minden arra igényt tartó család és családtöredék önálló lakáshoz jusson, biztosítani kell a mindenkor szükséges lakáscserék megoldásának lehetőségét, a lakásalap minőségi emelkedését. Ezért a fővárosi agglomeráció területén akkor is a lakásépítés magasabb fokával kell számolni, ha a lakásfejlesztés hosszú távú koncepciója színvonalában esetleg további csökkenés következne be. Ezt az állásfoglalást indokolják az előzőokben leírtak, emellett ezt követeli meg a területi ellátottságbeli különbségek fokozatos csökkentégének elve is - köztudott, hogy az agglomeráció lakásellátottsága elmarad az országos átlag mögött,

A budapesti agglomeráció infrastruktúrája távlati fejlesztésének vizsgálata során alá kell huzni annak szükségességét, hogy a kialakuló fejlesztési koncepció hatékony végrehajfásának elsőrendű feltétele a főváros és az agglomerációs övezet települések fejlesztési tor\ánek összehangoltsága. Ezt különösen a "vonalas" infrastrukturális létesítmények /közlekedés, közmű, energiahálózat/ követelik meg, de a "pontszerű" létesítmények /iskola, kórház, stb./ területi elhelyezése Í3. A tervezés minden fázisában egyidejűleg kell számba venni a jelenleg két közigazgatási, tehát két tervező hatóság alá tartozó terület együttes érdekeit. A megoldás módjára javaslatot tenni nem feladatunk, legfeljebb arra kell a figyelmet felhivni, hogy a külföldi nagyvárosok különböző módon, de nagyrészt megoldották az összehangolt fejlesztés módját.

/Pl. Nagy-Páris rendszere/,

! IIP'! 1

1950. évben a környéki települések közül huszonhármat a főváros közigazgatási egységébe vontak. Ezek közül nen kevés falusias, jó esetben kis- városias jellegű volt, a fővárostól területileg Í3, jellegében is eléggé elkülönült. Az elmúlt évtizedek alatt e települések - a főváros

. fa

________________________________________________________________________________________________j í