1972. január 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
155
, I 4 53. *« a tetejét bearanyozod. De ha többi része felveszi a grünspannt, aklcor a zöld környezetben jellege is megváltozhat. Van-e olyan eljárás, amelynek alkalmazásával el lehet érni, hogy ne változtassa meg szinét, hanem megtartaná nyers bronz szinét, az arany végződéssel? Kiss István: A külső részen szeretném megtartani a természetes szint. A belső rész patinásodhatna, akkor még jobban hangsúlyozódnék a mozgás. Ahol aranyozás lesz, ott nem lesz probléma. Van egy eljárás, amely nyolc-tiz évre biztosit ja,hogy nem patinásodik. Egy mülakk réteggel be lehet vonni úgy, hogy nem veszti el réz-szinét. De^ egy idő múlva újra meg kell osinál- ni. Dr. Reischl Antal: Én nagyon jónak és szépnek tartom az egész műnek az alapgondolatéit és annak megragadását. Inkább egy továbbfejlesztő gondolatot szeretnék felvetni. A ki- felé-befelé fordulás egy kicsit talán még tk fokozható akkor,ha alul nem közel egy pontból indul ki a két fél, tehát alul valamivel jobban szétnyílik, jelképezve, hogy két külön város vagy városrész volt, és az kovácsolódott össze. Ezzel bizonyos fokig a mesélő terület is jobban realizálódnék. * A másik pedig Óbuda kérdése. Értem az alapgondolatot, de azért van egy történelmi múlt, legalább valami utalás lehetne az óbudai gondolatra, a budai szárnyon, akár egy vonallal, zfrár Kgyx a külső sikon, egy külön kisebb lévé lmotivummal, láng-moti- vummal vagy bárra ive1. A kivitelezéssel kapcsolat bán megfontolandónak tartom azt, amit Nagy Riohárd elvtárs mondott, hogy egy ilyen bronztömeg kivánt volna valami fehér hátteret. A zöld környezetben hogyan él majd ez a bronz? Külsejének valamiféle felületkezelését valóban meg kellene fontolni. Ki kellene találni valami módszert. A belső tói , j í . l 1
