1972. január 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

87

. ; i

1 22.

nem vetünk ki dijakat, mert akkor rendkivül támadhatók leszünk. Szakmailag fogják igazolni, hogy a szántóföldeken nincs patkány, a kivetésbe nem fognak beletörődni, és mi nem tudjuk magunkat

ai?

védeni. Nem helyes tehát, hegy a szántóterületek után négyzet- méterenként akár 20 fillért x± is fizessünk. Helyesebb, ott is ugyanazt az eljárást alkalmazzuk, mint az ipari vagy a kisipari szövetkezetek esetében. A majorság után fizessék meg az első kategória összegét, és szántóterület után ne fizessenek. Gyakorlatilag igy nagyjából ugyanazt az összeget fizetik be, és mi nem feszünk támadhaták. De igy változatlanul t keresni fog- ják igazukat és esetleg kapnak is hozzá támogatást felsőbb ha- tóságoktól. Szántóterületek után nem akarnak majd 2o fillért sem fizetni.

Harmadik megjegyzésem - báxr az elvtársak azt javasolják, hogy ebben a témában most ne döntsünk - az utókezelésre vonatkozik. Ez is eléggé zavaros. Úgy néz ki, hogy 1973-74- ben és a következő években is évi 2o-3o milliós költséggel kell

számolni, és tulajdonképpen továbbra is változatlanul terheljük

*

2o-3o millióval azokat a területeket, amelyeken a patkányfeftő- zés továbbra is fennáll. Szerintem azt is nagyon meg kell gondolni, hogy igy kivánjuk-e megoldani az utógondozást. Egyszerűbb volna egy vállalatnak kiadni, és akkor a vállalat állna majd szemben az objektumok tulajdonosaival az utógondozásban. Miért kell továbbra is intézményesen a főváros cégére alatt újból 2o-3o milliót kivetni? Helyesebb volna valamelyik vállalatot megbizni az utógondozással és nem nekünk kellene intézményesen gondoskodni 2o-3o milliós költségről.

Dr. Götz János: Több helyen szerepel a "patkány- | mentesítés" kifejezés. A patkányt nem "mentesitik", hanem irtják.j | ________________________________________fal :

te . md—t— *• üntóáHn*1