1971. június 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

41

] nál 11,6 %-kal növekedett. A Főigazgatóság vállalatainál a forgalmi dolgo| zók által teljesített túlórák száma 11,7 %-kal, /648.000 óra/ csökkent.

I A Budapesti Közlekedési Vállalatnál az egy fő járművezetőre jutó túlórák száma a bázisnál 10,7 %-kal alacsonyabb volt. Ebben szerepet ját|

j szott, hogy az 1970. évi bérfejlesztések hatására növekedett - bár nem

| kielégítő mértékben - a járművezetők száma. A munkások által teljesített

| összes túlórák száma viszont 78.000 órával /10,1 %/ volt magasabb, mint az

A Közmű és Szolgáltatási Főigazgatóság irányítása alá tartozó Fővárosi Gázmüveknél az egy munkára jutó árbevétel 24,6 %-os emelkedése szoros ] ( összefüggésben van a gázfogyasztás növelésével, illetve a fővárosi gázprogram végrehajtásával. A Fővárosi Ut- és Közműépítő Vállalat egy főre | jutó termelési értékét 12,4 %-kal emelte a gépesités fokozásával és a

Az Épitési Főigazgatóság vállalatainál a termelési mutatók a bázishoz viszonyítva kedvezőbben alakultak. A termelékenységre ható tényezők közül ki kell emelni a munkahelyi szervezettség fokozását, a koncentrációt, valamint a műszaki-fejlesztési feladatok végrehajtását.

I A Kereskedelmi Főosztály vállalatainál a forgalom emelkedése és létI szám ellátottsága a hatékonyság további növekedéséhez vezetett. A válto] zatlan áras forgalommal számított hatékonysági mutató a kiskereskedelem

! átlagában 7,5 %-kal emelkedett, /függő + f.len létszámra számítva/.

A Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjánál a gyógyszerforgalom nagy- I arányú növekedése és a létszám csökkenése mellett a hatékonyság az intenzitás jelentős növekedéséhez is vezetett. Az értékben kifejezett teljesítményi mutató növekedése mellett a természetes mértékegységben kifejezett mutatókban is erőteljes növekedés volt. Az egy szaklétszámra jutó vény darabszám 9,5 %-kal, a gyógyszertárakban készitett un. magisztrális készítmények száma pedig 13,8 %-kal emelkedett, j A rendelkezésünkre álló reprezentativ adatok alapján úgy ítéljük meg

a vállalatoknál kialakult normahelyzetet. a normák rendszeres karbantar- l tását, a veszteség idők feltárását éa hasznosítását, azaz a belső tartaI lékok mobilizálását, hogy az a reálisan elvárható igényektől elmarad.

A normamunkában bekövetkezett visszaesés, illetve stagnálás várhatóan 1971. január 1-től kezdődően megszűnik, ugyanis ezen időponttól kezdődően életbelépett uj jövedelemszabályozás és bérszabályozás rendszere erőteljesebben ösztönöz a hatékonyság növelésére, a vállalatok belső tar- I talékainak mozgósítására. Ezek figyelembevételével a vállalati vezetők

| [• remélhetőleg jobban felismerik a normamunka rendszeres végzésének szük| ségességét, amely a vállalati eredményeket kedvezően befolyásolja.

A három napon túli keresőképtelenséget okozó üzemi balesetek száma I és az ezek miatt táppénzben töltött napok száma a bázishoz viszonyítva

I 1,1 %-kal csökkent. A halálos balesetek száma valamivel kedvezőbb, mint

I a bázisban, ugyanis ezek száma 17-ről 16-ra csökkent.