1971. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
206
I 1- 33 A gyakorlatban azt jelentheti, hogy a kerületek intézményeiben biztosítható feladatok tekintetében a tanács és a vb. felelős legyen* és legyen felelős azért, hogy szakközegei révén teljeskörü gyógyitó- megelőző ellátásban részesítse a lakosságot/és éppen a területi egyeztető tanács az a fórum, amelyen keresztül oda tud hatni, hogy azt az ellátást is minél jobban és minél maradéktalanabbul megkaphassa a lakosság, amelyet nem a kerületi intézmények látnak el. Tisztában vagyok azzal, hogy a nagyon éles pontosításnak két akadálya van. Az egyik, hogy a hatósági és nem hatósági, jsgk&KÖicBi; hanem szakmai jellegű jogköröket elhatárolni nem mindig egyszerű, mert az u.n. szakigazgatási feladatok között ott van az is, hogy a gyógyitó-megelőző ellátás szervezésének irányítása, teljes lebonyolitása és azon belül a nem szakigazgatási feladatokrric az intézményvezetők hatáskörébe való decentralizálása semmiféle jogot nem sért. A másik pedig, hogy a főváros 22 kerületének még további sajátosságai is vannak. Felmerült, hogy az összes kórházak a fővároshoz! - ez talán tiszta képet adna. A 22 kerület sajátosságai miatt én nem nagyon támogatnék egy ilyen gondolatot, mert ahol egy kerületben egy, az alapellátást és még néhány speciális szakmát biztositó rendelőintézet van, amely egy kerületen belül egységet képez és a lakosság 9o-95 százalékának ellátását biztosítja, ott jó helyen van a kerületi vb. kezében. De egy olyan kerületben, ahol csak járóbetegellátás van, ott a kórházra támaszkodik. Ahol törpekórház van, és nem alkalmas a kerületi lakosság fekvőbetegellátására, ott a szervezeti ^rok felállás már nem a kerületi hatáaMkÉMe szerint a legcélszerűbb. 0 0 b í. __________ L f—r * * • -**►
