1971. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

204

I

i- 31 Lehet, hogy más területen van ilyen probléma, dcfcregnánsan itt merül fel. A területi vezető kórház igazgatójának hatáskörébe sem hatósági jogkör, sem olyan, csak a tanácsi apparátusban végezhető jogkör leadásra nem kerül, amelyet úgy lehetne felvetni, hogy a kerületi tanácsok jogsérelme. A kerületi tanácsokkól jogelvonás nem történik, tehát jogsérelem sem. Félreértés ne essék, nem szeretném a dolog jogi oldalát forszírozni, nem lévén jogász, de az egész koncepciónak a lényege az, hogy a területi vezető kórház vezető testületé a Fővárosi Tanács egészségügyi főosztályának jogaiból kapjon valamit, tehát decentralizáljon az egészségügyi főosztály,-és ne a kerületi tanács végrehajtóbizottságától szedjen össze hatáskört a területi igazgató számára.

Mindazok a javaslatok, amelyek itt le vannak irva, ebben a szellemben készültek. A 2./ pont azt mondja, hogy "a területi vezető kórházak igazgatóságának hatáskörét, jogait és kötelezettségeit ... tovább fokozni, elsősorban az egészségügyi főosztály egyes hatásköri feladatainak decentralizálásával, másrészt a vonzási terület egészét érintő feladatok központosításával." A reuinato- lógia nagyon nehéz terület. Ne a négy kerület minden rendelőintézete próbáljon egy félállású reumatológust szerezni, hanem központosítsa a területén belül egy helyre, ott biztosítsa a fejlesztést a lakosság számára.

Azt mondotta Fórján elvtárs, hogy a szakigazgatási rendszertől elválasztva jelentkezik a szakmai irányitás. A szakmai irányitás rendszere szorosan beleépül, épp úgy, mint a megyéknél.

A megyékben, ahol egy megyei vezető kórház van egy megyei egészségI í ' ’

L ----------------------— i

* g#m > * v .ss®