1970. július 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
5
* á}$VP ¥ i A gyermek- és ifjúságvédelemnek az a célja, liogy elősegítse és támogassa a kiskorúak gondozását, szocialista nevelését és okta* tását, testi, értelmi és erkölcsi fejlődését, különösen ha ez a családban vagy környezetében bármilyen okból nincs megfelelően biztosítva. A gyermeket veszélyeztető tényezők sokfélék. Közülük legismertebbek a házasság felbomlása, a rendezetlen családi körülmények, az alkoholizmus, a szülők egy részének felelőtlensége, gyermeknevelésre való alkalmatlansága, a sokszor tulfiatalon, meggondolatlanul kötött házasság. Továbbra is az állam gondoskodására, illetve segitségére szorulnak az árva vagy elhagyott gyermekek, valamint az egyes beteg szülők, vagy súlyos szociális gondokkal küzdő szülők gyermekei. Számolni kell mai életünkből adódó ujabb veszélyeztető tényezőkkel ie: az urbanizáció ártalmaival, a lakásproblémával, a nőknek a termelőmunkába való nagyarányú bekapcsolódása miatt a gyermekek felügyeletének megoldatlanságával, a családi és az iskolai nevelés hiányosságaival, a gyermekeket érő számos negativ hatással. Mindezek megzavarhatják személyiségük fejlődését, gondolkodásmódjukat, elősegíthetik antiszociális magatartásuk kialakulását. A környezetükben veszélyeztetett gyermekek száma az egész ifjúságéhoz viszonyitva nem nagy, de ozok a gyermekek sok törődést kivánnak, másképp egy részük a társadalomra veszélyessé válhat. A felnövekvő nemzedékről való minden irányú gondoskodás jegyében folyamatossá kell tehát tenni az állami ós társadalmi tevékenységet a gyermekvédelem érdokébon. E tevékenységi területre tartozik pl. az óvodai, a napközi otthoni ellátottság megoldása, az internátusi hálózat kiépítése, az iskolai és üzemi gyermekvédelem. Intézkedni koll akkor is, amikor a gyermek súlyos veszélyezte- j tottségét csak a gyermok és a szülő életébe való erőteljesebb beavatkozással lehet elhárítani. t~ Z> i
