1970. július 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

199

kell. Azért nem tartottak fontosnak, hogy határozati javaslat­ban szerepeltessünk olyan pontot, amely egy rendelet véc.rohaj- tására hiv fel bennünket, amelynek a végrehajtása kötelesoégünk. Elnök : Egyetértés van az anyaggal kapcsolatban. Nekem azonban egyfajtáju gondom van: a szövegezés nagyon gyakran feltételes módban fogalmaz, és ebben a pillanatban senkije nézve nem kötelező. Ha ezt lek zöljük, mránt VB állásfoglalást, nagyon sokszor úgy néz ki, hogy tanácsol valamit, a tanács pedig sen­kire nézve sem kötelező, annak elfogadása, még csuk a megisme­rése sem. Tehát nyelvezet tekintetében az utaoitás-előirá3 for­mát választanám technikailag. Ha már le kell közölni a közlöny­ben, akkor azt jobban rendszeresíteni kell, hogy jobban megértsék, miről van szó. nz anyagtól függetlenül, önkéntelenül felvetődik egy kérdés, amely minden gyermekvédelmi anyagban szerepel, egy mondat, ho y a nevelésre képtelen ©zülők okozzák a problémák egy részét. És erre önkéntelenül mindig felvetődik a kérdés, hu mái kitalál­juk, hogy az iskolákban tanítsanak honvédelmet, célbatalálást, helyismeretet, felvetődik az is, hogy úszni is tanuljanak neg a ' gyerekek, meg a kreszt is tanilják meg. Akkor miért nem len t módot találni arra, hogy minden iskolából kikerülő gyéren peda­gógiai ismeretekre is ozert tegyen* [ Miért nem ezen törjük a fejünket'. Tnkébb ne tanítsuk a kreszt. De sokszor igazán rendes, erkölcsileg tiszta szülő sem tudja, mit kell csinálnia a gyerekkel, hova menjen, mert egysze­rűen tájékozatlan ós primitív. Ebben a tekintetben kellene isn- d'.t csinálni. /qq I " H I $ I- 15/a -

Next

/
Thumbnails
Contents