1970. február 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

291

I- 64 az egyenlő teherviselés elve megoldható legyen.

Az is gondot okoz, hogy minden kerületben, és igy nálunk is, mindig van 3-4 olyan pedagógus, aki idegbeteg, és ezekkel nem lehet mit csinálni. Az élet minden területén vannak ilyenek, de más területen ez nem jelentkezik ilyen tragikusan. Ha idegbeteg pedagógus megy be az osztályba, a gyerekek abban a pillanatban kiszűrik, hogy itt valami probléma van, é3 az illető pedagógus nem tud rendet tartani. A gyerekeken keresztül gyűrűzik a dolog, mert a gyerekek otthon elmondják. Kétségtelen, hogy ezeket a tanerőket nem lehet kenyér nélkül hagyni, de valamilyen megoldást kellene találni, hogy elkerüljenek a pedagógus pályáról, mert nem alkalmasak arra, hogy gyerekeket neveljenek. Volt egy nagyon jó pedagógusunk, aki a osaládi körülményei miatt idegösszeomlást kapott, - a férje otthagyta a gyerekekül - és emiatt a munkája annyira megromlott, hogy egymás után kapjuk a szülőktől az észrevételeket. Nem tudunk vele mit osinálni, fiatal nő, kenyér nélkül nem lehet hagyni, - de ezzel ninos megoldva a dolog.

Néhány szót a lakásgondokról. Egyetértek azzal, hogy ezen a területen nagyobb lépésekkel kell előrehaladni, Szükséges, hogy otthon mindenkinek nyugodt körülményei legyenek, különösen azoknak, aki lenek olyan idegmunkájuk van, mint a pedagógusoknak, akik az iskolai dolgozatokat kijavitás végett hazaviszik ós otthon készülnek a következő napi előadásokra. Ezt rossz lakáskörülmények között nem lehet megoldani. A jelentésből ügy értettem, hogy a pedagógusok részére kiutalt lakások felett a Főosztály kiván rendelkezni a budapesti Szakszervezettel együtt. Véleményem 1 01 ? f

ü —^*0 '** ' '

, .

“ ■Mtiaaaa • *****