1970. január 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

215

Ezt nem mindig sikerül biztosítani. Jobban kell tehát raegszervoz- nünk az ogyos részlegein}? személyzeti csoportjainál? és ka esőit részeinek munkáját.

Hadd mondjam cl, hogy a minőéités io mindig visszatérő probléma, hont tényleg nehéz leírni valakiről valamit, akivel továbbra is együtt akarunk dolgozni. És még egyet 1 mindig ideges, akit minősíteni fognál?, ele az is, aki minőéit. líem úgy van, hogy aki minősít, az abszolút nyugodt, mert 5 emberrel konzultálva megírta valakiről a véleményét, és azután hideg fejjel közli az illetőtől, hogy magáról ez és oz a vélemény. Kort ha jé vezető, akkor neki is idegesnek kell lenni azért, hogy jól látta-e a tagot, az pedig úgy reagált-c rá, ahogy várta tőle. Idegesnek kell lennie azért, ho y mi less a minősítés következményei nyugodtság, a munka javulása, vagy feszültség. Egy-egy vezetőnek sokszor lo-15 embert is minősítenie kell, 2 évenként tehát 15-esör van ilyen feszültségvi sz térés.

Akár 24o,ooo-en vagyunk, akár hányáéi, a 4oooo minősítés szerintem is sok, Még ha a I6ooo-et levonom, akkor 13 sok. Itt a házon bellii is annyi mindenkit kell minősíteni! Vannak olyan helyet ahol még a titkárnőt ic minősíteni kell. Főnöke vagy jénai? tartja, vagy nem. De miért kell külön minősítést irni róla?

Időt kell adni a minősítésnek. Nyugdíjba megy a vezető. Már nyugdíjban van, amikor vissza kell jönnie, hogy minősítse azt, akivel 3 évig együtt dolgozott, hogy minősítettként kapja a beosztottat az uj főnök és ne élőiről kezdődjék a dolog. Igen ám, de az uj főnök nem építhet looo százalékig elődjének a véleményére,

I mórt az ő látásmódja és igényei mások. Kikérnek valakit, elmegy dől- 9

______________________________ __ _ yz /_ :

I

i- 60 -