1970. január 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

178

4 -35/b- ^

eljárások alkalmazásával alakul megfelelően. Hiszen itt vannak problémák szakmunkás és segédmunkás között. Kellett volna foglalkozni a munkaerő stabilitással és az ezzel összefüggő egyes kérdésekkel. Nem kétséges, hogy a 4 számjegyből hiányzó munkaerőket ezzel sem lehetett volna pótolni, de azt hiszem, hogy itt nemcsak munkaerőhiányzrói volt szó, hanem az összetétellel, a mozgással, a változással lehetett baj.

Ebből következik, hogy építőipari vállalataink munkaerő kérdéseivel egy kicsit konkrétabban kell foglalkozni. A munkaerő felhasználása és megtartása tekintetében konkrét programnak kell lenni, és ehhez kell kapcsolni a bérkérdést is.

Ezt viszont csak akkor tudjuk reálisan rendezni, ha reális alapokból indulunk ki. Itt is jelentős differencia van az ÉVM és köztünk, de erről most nem beszélek, majd hadiunk még róla bizonyára, be már is kiderül, hogy 24.100 forint az inért -a#

dúló béralap, és ha az utolsó két hé*Igán 6-8 százalékos felfutás van az ÉVM vállalatoknál, akkor most tiz százalékos a differencia. De ez csak feltevés! Tény az, hogy fennáll ez a nagyságrendű különbség. Esetleges alapon nem lehet kezdeményezni, mert lesöpörnek, és azt mondják, hogy nincs, nem lehet! Pontos felmérés kell arról, hogy mi itt a helyzet, és másutt is mi a helyzet, és nem a béreket, hanem a munkakörülményeket kell összehasonlítani, és abból kiindulva kell igé- j nyelni, hogy építőipari vállalataink megfelelő bérfelfutással rendelkezzenek. Méghozzá a IV. ötéves terv első szakaszában, hogy ezzel kellőképpen lehessen operálni.

lj' /rt --. *

1 <

'-K-G000 * ** * *

i