1970. január 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

147

az ilyen munkavállalók száma 1968-69-ben megduplázódott^-megháromszorozódott a vállalatnál, de mindig abban reménykedünk, amire már vannak is jelek, hogy van azért közöttük olyan 5-6-lo százalék, aki megragad a -vállalatnál és tevékenyen dolgozik. Az idén

3em lesz más lehetőségünk, mint az, hogy igyekszünk belőlük hasz/

nos munkásokat nevelni.

Az ipari tanulóképzés az elmúlt évihez képest nőtt. Jelenleg 22o a vállalatnál tanított és foglalkoztatott ipari tanulók száma, az összmunkásoknak tehát mintegy 15-16 százaléka.

Ahogy azonban a vállalati® munkásállományában, itt is az összetételben vannak problémák: abban, hogy kőműves, ács, állványozó szakmákra rendkivül nehéz embert találni, bár nagyon gondosan és megfontoltan igyekszünk az egész országban megfelelő propagandát kifejteni a tanulók ügyében, jelentős költségekkel, a megyei lapokban, helyszíni látogatással, stb. A szakipari és a gépészeti szakmákban tudjuk is teljesíteni az előirányzott iskoláztatási létszámot, az előbb felsorolt szakmákban azonban sem 1968, sem 1969-ben nem sikerült. Nem arról van szó, amit Dávid elvtárs említett, hogy a vállalatok elsősorban a szakipari munkákra mennek rá és ott fejlesztik kapacitásukat, hanem arról, hogy ezekben a szakmákban nem lehetetlen ugyan, de rendkivül nagy nehézségekbe ütközik a jelenlegi kapacitás fenntartása is.

■ ' ■ te; , V’ 'fi

/4=

Í •** ' ■' / *

• .mám

^ - lo/a. - ' . l

m,