1970. január 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

156

I

i

4- 2o között. Szóval nem tartom jónak azt a megoldást, hogy létrehoz- • zunk egy, a tanácsok felett álló szervet.

A másik, hogy a nézőpontban van egy furdsa kérdés. Amikor összehasonlításokat teszünk: vannak esetek, amikor a lalcasellátottságra nézve a lakásokra vonatkozólag teszünk meg— allapitást, hogy tellát pl. a lakások Jxo százalékában van fürdőszoba, más esetekben pedig a lakóházakról teszünk megállapitást, hogy pl. a lakóházak ennyi és ennyi százaléka van ellátva csatornával. Nem lehet tehát pontosan eligazodni a kétfajtáju mérőszám miatt, hogy a lakosság milyen mérvű ellátottságáról van tehát szó.

Sőt, van egy olyan érzésem is, hogy amikor lakásokról beszélünk, és Ao százalékos fürdőszobaellátottságot mondunk, akkor csak a HKI -lakás olcat vesszük figyelembe, a külterületü magántulajdonban lévő lepralalcások tömegét pedig nem. Amikor meg a csatornaellátottságot vesszük alapul, feltételezem, hogy az összes budapesti lakóházakat vesszük alapul.

Nagyon nehéz igy pontos képet kapni arról, hogy tulajdonképpen hol tartunk.

Az eltérésben,t amely közöttünk és az OT között van, az az érdekes, hogy az OT 2,3oo.ooo, mi pedig 2,25o.ooo lakossal számolunk. A különbség 5o.ooo. Lakásban viszont 35.ooo a • különbség. Az 5o.ooo főre nera kell 35.ooo lakás, valakinek a számaiban tehát hiba van.

d ' \%

Abból nera kellene kabinetkérdést csinálni, hogy mi azt mondjuk, hogy az agglomeráció külső területén 2.8oo, a------------------------------------------------------------------------------------j

> ». „»-mm*