1969. december 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
170
«- 6o/a. Ami a magasházaknak építészeti és várostelepítési vonatkozásban való kérdését illeti, most már a VIII. főosztály is elfogadta ezt a koncepciót, hogy számuk minimális legyen ée nem lakásokat, hanem irodákat beletenni, mert aki nem tudja, hogy mit jelent a XV. emeleten lakni, az könnyen tesz javaslatot. De ha neki kellene ott élni, már kevésbbé tenne. Sokat járok XV. emeletes épületekben, de én nem mennék oda lakni. így kedvezően befolyásolhatnánk lakásépítési költségeinket. A másik, hogy azt ie látni kell, hogy nem mindegy, hogy hol építünk és milyen alapozással, mert az alapozási költségek igen komoly eltérést mutatnak Zuglóban, EÜenföldön vagy Óbudán. Nem beszélünk arról, hogy az egy lakásra jutó telekár mennyi. Hogy a 3?o.ooo Ft-bői, a btto lakáakölteégből mekkora a telekár egy lakásra vetítve. Nem járható ut, hogy széthúzódjék a mezőny, mert füldezintes-háromszintes lakásokat építünk. így közlekedési, stb. problémálplesznek, Adjunk a tervezésnek szabadságot bizonyos keretek között, hogy az urbanisztikát Is figyelembevéve, nem lehetne-e javítani a lakássürüségen. Nem akarom azt mondani, hogy építsünk olaszmódra, mert nem értenék egyet vele. De azért mostani építkezésünk kissé tág. Meg kellene vizsgálni. Itt van azután a közművesítés költsége! Egy Larsen-JíieIsen-lakás gyári és szerelési költsége 85.ooo Ft. Meg kell tehát nézni,hogy miből jön ki a 32o.ooo Ft. Nem a házgyár és nem a 43. sz. Vállalat a disznó, nem az építi drágán. Nagyon sok összetevő eredménye a 32o.ooo Ft. Azért kellene ezeket elemezve vizsgálni, hogy a kép lehetőleg objektív legyen és annak szellemében további lépéseket tegyünk. [\t) Sarlóé elvtárs, mi odáig elmentünk, hogy amikor a I 1-mmm » *»,»» ,.
