1969. október 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
85
I ti *- 13 /*\// ellenőrizni a munkát, maguk az üzemek ezt jobban tudják ellenőrizni. A leggondosabb szervezés mellett sem tudja egy sziik kis gárda egyszerre ennyi helyen a patkányirtást valamint az anyagok felhasználását ellenőrizni. Ha pedig nincs ellenőrzés, ez tízmilliós nagyságrendű csalásokra ad alkalmat. Emlékeztetek arra, hogy a Fővárosi Takács Temetkezési Vállalata egyszer kiadta alvállalkozónak a temetőben a fák és növények permetezését illetve a kártevők irtását és 460.000 forinttal csapták be* a temetkezési vállalatot, eny- nyit tettek el a zsebükbe magánosok. Az ilyesmit nem lehet ellenőrizni. Ellenőrizni lehet egy üzem területén, oda bemehetnek a mérnökök és ellenőrizhetik. Ha központilag végzik az ellenőrzést, akkor nem lehet meggyőződni arról, hogy az irtásra szánt anyagot valóban felhasznalbák-e. Ezt egész Budapesten ellenőrizni nem lehet. így zután ezek a brigádok nagyon jól élnének, annyit Írnának fel maguknak normára, amennyit akarnak, mert a gyakorlatban ilyen munkákat majdnem lehetetlen ellenőrizni. Ll kellene tehát fqgadnia a Végrehajtóbizottságnak a patkányirtás egyidőben való megszervező- . sát, a költségek viselését, ezt nyilván ki lehet dolgozni úgy, ahogy Kőmives elvtárs és Fajkos elvbársnő® elmondották, ez nem olyan nehéz. A lakosság számára lehetővé kell tenni, hogy aki akarja, az a saját lakóházában maga is megcsinálhatja, tanácsot és anyagot adunk nekik pénz ellenében. Felvetném még azt, hogy miért Budán kezdünk hozza. A patkányok elsősorban Pesten vannak a Nagyvásártelepen, a Qsarnok- ban, a sörgyárakban, a húsüzemekben, a nagy raktárakban. Elsősorban ezeket a gócokat tisztítanánk ki, azután téi’nék rá a szórványokra. Azért merek erről beszélni, mert 1945 után háromszor foglalkozott ezzel a Fővárosi Tanáos, voltak ilyen I ^ te" _________________ j : ( — 9 . *#*y« »* «*»M|t
